szekrényke

HungarianEdit

EtymologyEdit

szekrény (cabinet; closet) +‎ -ke (diminutive suffix)

PronunciationEdit

  • IPA(key): [ ˈsɛkreːɲkɛ]
  • Hyphenation: szek‧rény‧ke
  • Rhymes: -kɛ

NounEdit

szekrényke (plural szekrénykék)

  1. little closet, cabinet
    • 1872, Mór Jókai, Az arany ember,[1] part 1, chapter 10:
      Itt e szekrénykében van készpénzem. Ezer arany az egész. A többi vagyonom a zsákokban fekszik, búza alakban.

DeclensionEdit

Inflection (stem in long/high vowel, front unrounded harmony)
singular plural
nominative szekrényke szekrénykék
accusative szekrénykét szekrénykéket
dative szekrénykének szekrénykéknek
instrumental szekrénykével szekrénykékkel
causal-final szekrénykéért szekrénykékért
translative szekrénykévé szekrénykékké
terminative szekrénykéig szekrénykékig
essive-formal szekrénykeként szekrénykékként
essive-modal
inessive szekrénykében szekrénykékben
superessive szekrénykén szekrénykéken
adessive szekrénykénél szekrénykéknél
illative szekrénykébe szekrénykékbe
sublative szekrénykére szekrénykékre
allative szekrénykéhez szekrénykékhez
elative szekrénykéből szekrénykékből
delative szekrénykéről szekrénykékről
ablative szekrénykétől szekrénykéktől
non-attributive
possessive - singular
szekrénykéé szekrénykéké
non-attributive
possessive - plural
szekrénykééi szekrénykékéi
Possessive forms of szekrényke
possessor single possession multiple possessions
1st person sing. szekrénykém szekrénykéim
2nd person sing. szekrénykéd szekrénykéid
3rd person sing. szekrénykéje szekrénykéi
1st person plural szekrénykénk szekrénykéink
2nd person plural szekrénykétek szekrénykéitek
3rd person plural szekrénykéjük szekrénykéik

Further readingEdit

  • szekrényke in Bárczi, Géza and László Országh: A magyar nyelv értelmező szótára (’The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language’). Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962.