szelő

Hungarian

szelő (secant)

Etymology

szel (“to slice”) +‎ -ő (present-participle suffix)

Pronunciation

• IPA^(key): [ˈsɛløː]
• Hyphenation: sze‧lő
• Rhymes: -løː

Participle

szelő

1. present participle of szel

Noun

szelő (plural szelők)

1. (geometry) secant (a straight line that intersects a curve at two or more points)

Usage notes

Not to be confused with szellő (“breeze”).

Declension

Inflection (stem in long/high vowel, front rounded harmony)
	singular	plural
nominative	szelő	szelők
accusative	szelőt	szelőket
dative	szelőnek	szelőknek
instrumental	szelővel	szelőkkel
causal-final	szelőért	szelőkért
translative	szelővé	szelőkké
terminative	szelőig	szelőkig
essive-formal	szelőként	szelőkként
essive-modal	—	—
inessive	szelőben	szelőkben
superessive	szelőn	szelőkön
adessive	szelőnél	szelőknél
illative	szelőbe	szelőkbe
sublative	szelőre	szelőkre
allative	szelőhöz	szelőkhöz
elative	szelőből	szelőkből
delative	szelőről	szelőkről
ablative	szelőtől	szelőktől
non-attributive possessive - singular	szelőé	szelőké
non-attributive possessive - plural	szelőéi	szelőkéi

Possessive forms of szelő
possessor	single possession	multiple possessions
1st person sing.	szelőm	szelőim
2nd person sing.	szelőd	szelőid
3rd person sing.	szelője	szelői
1st person plural	szelőnk	szelőink
2nd person plural	szelőtök	szelőitek
3rd person plural	szelőjük	szelőik

Further reading

• szelő in Bárczi, Géza and László Országh. A magyar nyelv értelmező szótára (‘The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language’, abbr.: ÉrtSz.). Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN