szentencia

Hungarian edit

Borrowed from Latin sententia (“thought”), from sentire (“to feel”).^[1] With -encia ending.

szentencia (plural szentenciák)

Inflection (stem in long/high vowel, back harmony)
	singular	plural
nominative	szentencia	szentenciák
accusative	szentenciát	szentenciákat
dative	szentenciának	szentenciáknak
instrumental	szentenciával	szentenciákkal
causal-final	szentenciáért	szentenciákért
translative	szentenciává	szentenciákká
terminative	szentenciáig	szentenciákig
essive-formal	szentenciaként	szentenciákként
essive-modal	—	—
inessive	szentenciában	szentenciákban
superessive	szentencián	szentenciákon
adessive	szentenciánál	szentenciáknál
illative	szentenciába	szentenciákba
sublative	szentenciára	szentenciákra
allative	szentenciához	szentenciákhoz
elative	szentenciából	szentenciákból
delative	szentenciáról	szentenciákról
ablative	szentenciától	szentenciáktól
non-attributive possessive - singular	szentenciáé	szentenciáké
non-attributive possessive - plural	szentenciáéi	szentenciákéi

Possessive forms of szentencia
possessor	single possession	multiple possessions
1st person sing.	szentenciám	szentenciáim
2nd person sing.	szentenciád	szentenciáid
3rd person sing.	szentenciája	szentenciái
1st person plural	szentenciánk	szentenciáink
2nd person plural	szentenciátok	szentenciáitok
3rd person plural	szentenciájuk	szentenciáik

^ Tótfalusi, István. Idegenszó-tár: Idegen szavak értelmező és etimológiai szótára (’A Storehouse of Foreign Words: an explanatory and etymological dictionary of foreign words’). Budapest: Tinta Könyvkiadó, 2005. →ISBN