HungarianEdit

EtymologyEdit

Back-formation from szenved. Created during the Hungarian language reform, which took place in the 18th–19th centuries.[1]

PronunciationEdit

NounEdit

szenv

  1. (archaic) passion

DeclensionEdit

Inflection (stem in -e-, front unrounded harmony)
singular plural
nominative szenv szenvek
accusative szenvet szenveket
dative szenvnek szenveknek
instrumental szenvvel szenvekkel
causal-final szenvért szenvekért
translative szenvvé szenvekké
terminative szenvig szenvekig
essive-formal szenvként szenvekként
essive-modal
inessive szenvben szenvekben
superessive szenven szenveken
adessive szenvnél szenveknél
illative szenvbe szenvekbe
sublative szenvre szenvekre
allative szenvhez szenvekhez
elative szenvből szenvekből
delative szenvről szenvekről
ablative szenvtől szenvektől
non-attributive
possessive - singular
szenvé szenveké
non-attributive
possessive - plural
szenvéi szenvekéi
Possessive forms of szenv
possessor single possession multiple possessions
1st person sing. szenvem szenveim
2nd person sing. szenved szenveid
3rd person sing. szenve szenvei
1st person plural szenvünk szenveink
2nd person plural szenvetek szenveitek
3rd person plural szenvük szenveik

Derived termsEdit

Compound words

ReferencesEdit

  1. ^ Zaicz, Gábor. Etimológiai szótár: Magyar szavak és toldalékok eredete (’Dictionary of Etymology: The origin of Hungarian words and affixes’). Budapest: Tinta Könyvkiadó, 2006, →ISBN   (See also its second, revised, expanded edition published in 2021: →ISBN)