szindróma

Hungarian

Etymology

From scientific Latin syndroma, from Ancient Greek συνδρομή (sundromḗ, “concurrence of symptoms, concourse”), from σύνδρομος (súndromos, “running together”), from συν- (sun-, “with”) + δρόμος (drómos, “running, course”).

Pronunciation

• IPA^(key): [ˈsindroːmɒ]
• Hyphenation: szind‧ró‧ma
• Rhymes: -mɒ

Noun

szindróma (plural szindrómák)

1. (medicine) syndrome (recognizable pattern of symptoms of an illness)

   Synonyms: tünetegyüttes, tünetcsoport

Declension

Inflection (stem in long/high vowel, back harmony)
	singular	plural
nominative	szindróma	szindrómák
accusative	szindrómát	szindrómákat
dative	szindrómának	szindrómáknak
instrumental	szindrómával	szindrómákkal
causal-final	szindrómáért	szindrómákért
translative	szindrómává	szindrómákká
terminative	szindrómáig	szindrómákig
essive-formal	szindrómaként	szindrómákként
essive-modal	—	—
inessive	szindrómában	szindrómákban
superessive	szindrómán	szindrómákon
adessive	szindrómánál	szindrómáknál
illative	szindrómába	szindrómákba
sublative	szindrómára	szindrómákra
allative	szindrómához	szindrómákhoz
elative	szindrómából	szindrómákból
delative	szindrómáról	szindrómákról
ablative	szindrómától	szindrómáktól
non-attributive possessive - singular	szindrómáé	szindrómáké
non-attributive possessive - plural	szindrómáéi	szindrómákéi

Possessive forms of szindróma
possessor	single possession	multiple possessions
1st person sing.	szindrómám	szindrómáim
2nd person sing.	szindrómád	szindrómáid
3rd person sing.	szindrómája	szindrómái
1st person plural	szindrómánk	szindrómáink
2nd person plural	szindrómátok	szindrómáitok
3rd person plural	szindrómájuk	szindrómáik