szipka
Hungarian edit
Etymology edit
From the szip variant of the verb szív (“to suck”) + -ka (diminutive suffix).[1]
Pronunciation edit
Noun edit
szipka (plural szipkák)
Declension edit
| Inflection (stem in long/high vowel, back harmony) | ||
|---|---|---|
| singular | plural | |
| nominative | szipka | szipkák |
| accusative | szipkát | szipkákat |
| dative | szipkának | szipkáknak |
| instrumental | szipkával | szipkákkal |
| causal-final | szipkáért | szipkákért |
| translative | szipkává | szipkákká |
| terminative | szipkáig | szipkákig |
| essive-formal | szipkaként | szipkákként |
| essive-modal | — | — |
| inessive | szipkában | szipkákban |
| superessive | szipkán | szipkákon |
| adessive | szipkánál | szipkáknál |
| illative | szipkába | szipkákba |
| sublative | szipkára | szipkákra |
| allative | szipkához | szipkákhoz |
| elative | szipkából | szipkákból |
| delative | szipkáról | szipkákról |
| ablative | szipkától | szipkáktól |
| non-attributive possessive - singular |
szipkáé | szipkáké |
| non-attributive possessive - plural |
szipkáéi | szipkákéi |
| Possessive forms of szipka | ||
|---|---|---|
| possessor | single possession | multiple possessions |
| 1st person sing. | szipkám | szipkáim |
| 2nd person sing. | szipkád | szipkáid |
| 3rd person sing. | szipkája | szipkái |
| 1st person plural | szipkánk | szipkáink |
| 2nd person plural | szipkátok | szipkáitok |
| 3rd person plural | szipkájuk | szipkáik |
References edit
- ^ szipka in Zaicz, Gábor (ed.). Etimológiai szótár: Magyar szavak és toldalékok eredete (‘Dictionary of Etymology: The origin of Hungarian words and affixes’). Budapest: Tinta Könyvkiadó, 2006, →ISBN. (See also its 2nd edition.)
Further reading edit
- szipka in Bárczi, Géza and László Országh. A magyar nyelv értelmező szótára (‘The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language’, abbr.: ÉrtSz.). Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN