tért

See also: tert, terț, and tert-

Hungarian

Pronunciation

• IPA^(key): [ˈteːrt]
• Hyphenation: tért
• Rhymes: -eːrt

Etymology 1

tér (“to turn”) +‎ -t (past-tense and past-participle suffix)

Verb

tért

1. third-person singular indicative past indefinite of tér

Participle

tért

1. past participle of tér

Declension

Inflection (stem in -e-, front unrounded harmony)
	singular	plural
nominative	tért	tértek
accusative	tértet	térteket
dative	tértnek	térteknek
instrumental	térttel	tértekkel
causal-final	tértért	tértekért
translative	tértté	tértekké
terminative	tértig	tértekig
essive-formal	tértként	tértekként
essive-modal	—	—
inessive	tértben	tértekben
superessive	térten	térteken
adessive	tértnél	térteknél
illative	tértbe	tértekbe
sublative	tértre	tértekre
allative	térthez	tértekhez
elative	tértből	tértekből
delative	tértről	tértekről
ablative	térttől	tértektől
non-attributive possessive - singular	térté	térteké
non-attributive possessive - plural	tértéi	tértekéi

Usage notes

This form also occurs when a verbal prefix is separated from the verb:

• tért (…) ki, ki … tért ― kitért ― kitér
• tért (…) vissza, vissza … tért ― visszatért ― visszatér
• and some more, see its derivatives with verbal prefixes.

Etymology 2

tér (“space”) +‎ -t (accusative suffix)

Noun

tért

1. (rare) Alternative form of teret, accusative singular of tér

Usage notes

See the Declension section of the noun tér.