Open main menu

Wiktionary β




Derived from test (body), created during the Hungarian language reform which took place in the 18th–19th centuries.


  • IPA(key): [ˈtɛʃtylɛt]
  • Hyphenation: tes‧tü‧let


testület (plural testületek)

  1. body (organisation, company, committee or other authoritative group)


Inflection (stem in -e-, front unrounded harmony)
singular plural
nominative testület testületek
accusative testületet testületeket
dative testületnek testületeknek
instrumental testülettel testületekkel
causal-final testületért testületekért
translative testületté testületekké
terminative testületig testületekig
essive-formal testületként testületekként
inessive testületben testületekben
superessive testületen testületeken
adessive testületnél testületeknél
illative testületbe testületekbe
sublative testületre testületekre
allative testülethez testületekhez
elative testületből testületekből
delative testületről testületekről
ablative testülettől testületektől
Possessive forms of testület
possessor single possession multiple possessions
1st person sing. testületem testületeim
2nd person sing. testületed testületeid
3rd person sing. testülete testületei
1st person plural testületünk testületeink
2nd person plural testületetek testületeitek
3rd person plural testületük testületeik

Derived termsEdit

(Compound words):