vámpír

See also: vampir and Vampir

Hungarian

Etymology

From German Vampir, from Serbo-Croatian vàmpīr (“vampire”).

Pronunciation

• IPA^(key): [ˈvaːmpiːr]
• Hyphenation: vám‧pír
• Rhymes: -iːr

Noun

vámpír (plural vámpírok)

1. vampire

Declension

Inflection (stem in -o-, back harmony)
	singular	plural
nominative	vámpír	vámpírok
accusative	vámpírt	vámpírokat
dative	vámpírnak	vámpíroknak
instrumental	vámpírral	vámpírokkal
causal-final	vámpírért	vámpírokért
translative	vámpírrá	vámpírokká
terminative	vámpírig	vámpírokig
essive-formal	vámpírként	vámpírokként
essive-modal	—	—
inessive	vámpírban	vámpírokban
superessive	vámpíron	vámpírokon
adessive	vámpírnál	vámpíroknál
illative	vámpírba	vámpírokba
sublative	vámpírra	vámpírokra
allative	vámpírhoz	vámpírokhoz
elative	vámpírból	vámpírokból
delative	vámpírról	vámpírokról
ablative	vámpírtól	vámpíroktól
non-attributive possessive - singular	vámpíré	vámpíroké
non-attributive possessive - plural	vámpíréi	vámpírokéi

Possessive forms of vámpír
possessor	single possession	multiple possessions
1st person sing.	vámpírom	vámpírjaim
2nd person sing.	vámpírod	vámpírjaid
3rd person sing.	vámpírja	vámpírjai
1st person plural	vámpírunk	vámpírjaink
2nd person plural	vámpírotok	vámpírjaitok
3rd person plural	vámpírjuk	vámpírjaik

Further reading

• vámpír in Bárczi, Géza and László Országh. A magyar nyelv értelmező szótára (‘The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language’, abbr.: ÉrtSz.). Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN