városállam
Hungarian edit
Etymology edit
város (“city”) + állam (“state”)
Pronunciation edit
Noun edit
városállam (plural városállamok)
Declension edit
| Inflection (stem in -o-, back harmony) | ||
|---|---|---|
| singular | plural | |
| nominative | városállam | városállamok |
| accusative | városállamot | városállamokat |
| dative | városállamnak | városállamoknak |
| instrumental | városállammal | városállamokkal |
| causal-final | városállamért | városállamokért |
| translative | városállammá | városállamokká |
| terminative | városállamig | városállamokig |
| essive-formal | városállamként | városállamokként |
| essive-modal | — | — |
| inessive | városállamban | városállamokban |
| superessive | városállamon | városállamokon |
| adessive | városállamnál | városállamoknál |
| illative | városállamba | városállamokba |
| sublative | városállamra | városállamokra |
| allative | városállamhoz | városállamokhoz |
| elative | városállamból | városállamokból |
| delative | városállamról | városállamokról |
| ablative | városállamtól | városállamoktól |
| non-attributive possessive - singular |
városállamé | városállamoké |
| non-attributive possessive - plural |
városállaméi | városállamokéi |
| Possessive forms of városállam | ||
|---|---|---|
| possessor | single possession | multiple possessions |
| 1st person sing. | városállamom | városállamaim |
| 2nd person sing. | városállamod | városállamaid |
| 3rd person sing. | városállama | városállamai |
| 1st person plural | városállamunk | városállamaink |
| 2nd person plural | városállamotok | városállamaitok |
| 3rd person plural | városállamuk | városállamaik |
See also edit
Further reading edit
- városállam in Bárczi, Géza and László Országh. A magyar nyelv értelmező szótára (‘The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language’, abbr.: ÉrtSz.). Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN