vadít

See also: vadit and vadīt

Hungarian

Etymology

vad +‎ -ít

Pronunciation

• IPA^(key): [ˈvɒdiːt]
• Hyphenation: va‧dít
• Rhymes: -iːt

Verb

vadít

1. (transitive) to infuriate, madden, to make someone wild

Conjugation

conjugation of vadít

			1st person sg	2nd person sg informal	3rd person sg, 2nd p. sg formal	1st person pl	2nd person pl informal	3rd person pl, 2nd p. pl formal
Indica­tive mood	Pre­sent	Indef.	vadítok	vadítasz	vadít	vadítunk	vadítotok	vadítanak
		Def.	vadítom	vadítod	vadítja	vadítjuk	vadítjátok	vadítják
		2nd-p. o.	vadítalak	―
	Past	Indef.	vadítottam	vadítottál	vadított	vadítottunk	vadítottatok	vadítottak
		Def.	vadítottam	vadítottad	vadította	vadítottuk	vadítottátok	vadították
		2nd-p. o.	vadítottalak	―
Condi­tional mood	Pre­sent	Indef.	vadítanék	vadítanál	vadítana	vadítanánk	vadítanátok	vadítanának
		Def.	vadítanám	vadítanád	vadítaná	vadítanánk (or vadítanók)	vadítanátok	vadítanák
		2nd-p. o.	vadítanálak	―
Sub­junc­tive mood	Pre­sent	Indef.	vadítsak	vadíts or vadítsál	vadítson	vadítsunk	vadítsatok	vadítsanak
		Def.	vadítsam	vadítsd or vadítsad	vadítsa	vadítsuk	vadítsátok	vadítsák
		2nd-p. o.	vadítsalak	―
Infinitive	vadítani		vadítanom	vadítanod	vadítania	vadítanunk	vadítanotok	vadítaniuk
Other nonfinite verb forms			Verbal noun	Present participle	Past participle	Future part.	Adverbial part.	Potential
			vadítás	vadító	vadított	vadítandó	vadítva	vadíthat

Derived terms

• vadítás

(With verbal prefixes):

• elvadít
• megvadít
• nekivadít

Related terms

• vadul

Further reading

• vadít in Bárczi, Géza and László Országh. A magyar nyelv értelmező szótára (‘The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language’, abbr.: ÉrtSz.). Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN