vegyjel

Hungarian

Etymology

From vegy- (“chemical”) +‎ jel (“symbol”). Created during the Hungarian language reform, which took place in the 18th–19th centuries.

Pronunciation

• IPA^(key): [ˈvɛɟjɛl]
• Hyphenation: vegy‧jel
• Rhymes: -ɛl

Noun

vegyjel (plural vegyjelek)

1. (chemistry) chemical symbol (the 1- to 3-letter international code for a chemical element)

Declension

Inflection (stem in -e-, front unrounded harmony)
	singular	plural
nominative	vegyjel	vegyjelek
accusative	vegyjelet	vegyjeleket
dative	vegyjelnek	vegyjeleknek
instrumental	vegyjellel	vegyjelekkel
causal-final	vegyjelért	vegyjelekért
translative	vegyjellé	vegyjelekké
terminative	vegyjelig	vegyjelekig
essive-formal	vegyjelként	vegyjelekként
essive-modal	—	—
inessive	vegyjelben	vegyjelekben
superessive	vegyjelen	vegyjeleken
adessive	vegyjelnél	vegyjeleknél
illative	vegyjelbe	vegyjelekbe
sublative	vegyjelre	vegyjelekre
allative	vegyjelhez	vegyjelekhez
elative	vegyjelből	vegyjelekből
delative	vegyjelről	vegyjelekről
ablative	vegyjeltől	vegyjelektől
non-attributive possessive - singular	vegyjelé	vegyjeleké
non-attributive possessive - plural	vegyjeléi	vegyjelekéi

Possessive forms of vegyjel
possessor	single possession	multiple possessions
1st person sing.	vegyjelem	vegyjeleim
2nd person sing.	vegyjeled	vegyjeleid
3rd person sing.	vegyjele	vegyjelei
1st person plural	vegyjelünk	vegyjeleink
2nd person plural	vegyjeletek	vegyjeleitek
3rd person plural	vegyjelük	vegyjeleik

Derived terms

• vegyjeles
• vegyjelű

 

Further reading

• vegyjel in Bárczi, Géza and László Országh. A magyar nyelv értelmező szótára (‘The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language’, abbr.: ÉrtSz.). Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN