Open main menu

Wiktionary β

See also: -jél and jěł

Contents

EnglishEdit

EtymologyEdit

Clipping of jealous

PronunciationEdit

AdjectiveEdit

jel (comparative more jel, superlative most jel)

  1. (Britain, slang) jealous

HungarianEdit

EtymologyEdit

From the same Proto-Uralic *jelkä (trace) as Finnish jälki and Estonian jälg.

PronunciationEdit

NounEdit

jel (plural jelek)

  1. sign

DeclensionEdit

Inflection (stem in -e-, front unrounded harmony)
singular plural
nominative jel jelek
accusative jelet jeleket
dative jelnek jeleknek
instrumental jellel jelekkel
causal-final jelért jelekért
translative jellé jelekké
terminative jelig jelekig
essive-formal jelként jelekként
essive-modal
inessive jelben jelekben
superessive jelen jeleken
adessive jelnél jeleknél
illative jelbe jelekbe
sublative jelre jelekre
allative jelhez jelekhez
elative jelből jelekből
delative jelről jelekről
ablative jeltől jelektől
Possessive forms of jel
possessor single possession multiple possessions
1st person sing. jelem jeleim
2nd person sing. jeled jeleid
3rd person sing. jele jelei
1st person plural jelünk jeleink
2nd person plural jeletek jeleitek
3rd person plural jelük jeleik

Derived termsEdit


LatvianEdit

AdverbEdit

jel

  1. do (imperative)

LivonianEdit

VerbEdit

jel

  1. 1st person singular negative form of jellõ
  2. 2nd person singular negative form of jellõ
  3. 3rd person singular negative form of jellõ

LojbanEdit

RafsiEdit

jel

  1. rafsi of jelca.

Mopan MayaEdit

NounEdit

jel

  1. substitute, successor, replacement

ReferencesEdit

  • Hofling, Charles Andrew (2011). Mopan Maya–Spanish–English Dictionary, University of Utah Press.

Old FrenchEdit

Alternative formsEdit

ContractionEdit

jel

  1. Contraction of je + le (I [] it)
    • 12th Century, Unknown, Raoul de Cambrai:
      « Jel vuel savoir, » ce dist li sor Gr.
      « Jel vous dirai, » B. li respondi.