állapot

Hungarian

Etymology

From állapik (an obsolete derivative of the verb áll (“to stand”)) +‎ -t (noun-forming suffix).

Pronunciation

• IPA^(key): [ˈaːlːɒpot]

• Audio

  (file)

• Hyphenation: ál‧la‧pot
• Rhymes: -ot

Noun

állapot (plural állapotok)

1. state (a condition)

Declension

Inflection (stem in -o-, back harmony)
	singular	plural
nominative	állapot	állapotok
accusative	állapotot	állapotokat
dative	állapotnak	állapotoknak
instrumental	állapottal	állapotokkal
causal-final	állapotért	állapotokért
translative	állapottá	állapotokká
terminative	állapotig	állapotokig
essive-formal	állapotként	állapotokként
essive-modal	—	—
inessive	állapotban	állapotokban
superessive	állapoton	állapotokon
adessive	állapotnál	állapotoknál
illative	állapotba	állapotokba
sublative	állapotra	állapotokra
allative	állapothoz	állapotokhoz
elative	állapotból	állapotokból
delative	állapotról	állapotokról
ablative	állapottól	állapotoktól
non-attributive possessive - singular	állapoté	állapotoké
non-attributive possessive - plural	állapotéi	állapotokéi

Possessive forms of állapot
possessor	single possession	multiple possessions
1st person sing.	állapotom	állapotaim
2nd person sing.	állapotod	állapotaid
3rd person sing.	állapota	állapotai
1st person plural	állapotunk	állapotaink
2nd person plural	állapototok	állapotaitok
3rd person plural	állapotuk	állapotaik

Derived terms

• állapotos
• állapotú

 

Compound words

• egységállapot
• erőállapot
• halmazállapot
• lelkiállapot
• ostromállapot

 

Expressions

• családi állapot

 

Further reading

• állapot in Bárczi, Géza and László Országh. A magyar nyelv értelmező szótára (‘The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language’, abbr.: ÉrtSz.). Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN
• állapot in Ittzés, Nóra (ed.). A magyar nyelv nagyszótára (‘A Comprehensive Dictionary of the Hungarian Language’). Budapest: Akadémiai Kiadó, 2006–2031 (work in progress; published A–ez as of 2024)