ásatag

Hungarian

Etymology

First attested in 1858. ás (“to dig”) +‎ -atag (adjective-forming suffix).

Pronunciation

• IPA^(key): [ˈaːʃɒtɒɡ]
• Hyphenation: ása‧tag
• Rhymes: -ɒɡ

Adjective

ásatag (comparative ásatagabb, superlative legásatagabb)

1. (mineralogy, attributively) fossil (of the excavated mineralized remains of an animal or plant)

   ásatag koponya ― fossil skull

2. fossiliferous (containing fossils)
3. (figuratively, humorous or derogatory) outdated, ancient, antiquated, old-fashioned

   Synonyms: elmaradott, idejétmúlt, divatjamúlt, vízözön előtti, ősi, ódon

Declension

Inflection (stem in -o-, back harmony)
	singular	plural
nominative	ásatag	ásatagok
accusative	ásatagot	ásatagokat
dative	ásatagnak	ásatagoknak
instrumental	ásataggal	ásatagokkal
causal-final	ásatagért	ásatagokért
translative	ásataggá	ásatagokká
terminative	ásatagig	ásatagokig
essive-formal	ásatagként	ásatagokként
essive-modal	—	—
inessive	ásatagban	ásatagokban
superessive	ásatagon	ásatagokon
adessive	ásatagnál	ásatagoknál
illative	ásatagba	ásatagokba
sublative	ásatagra	ásatagokra
allative	ásataghoz	ásatagokhoz
elative	ásatagból	ásatagokból
delative	ásatagról	ásatagokról
ablative	ásatagtól	ásatagoktól
non-attributive possessive - singular	ásatagé	ásatagoké
non-attributive possessive - plural	ásatagéi	ásatagokéi

Further reading

• ásatag in Bárczi, Géza and László Országh. A magyar nyelv értelmező szótára (‘The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language’, abbr.: ÉrtSz.). Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN
• ásatag in Ittzés, Nóra (ed.). A magyar nyelv nagyszótára (‘A Comprehensive Dictionary of the Hungarian Language’). Budapest: Akadémiai Kiadó, 2006–2031 (work in progress; published A–ez as of 2024)