See also: elem, -elem, and elém

HungarianEdit

PronunciationEdit

  • IPA(key): [ˈeːlɛm]
  • Hyphenation: élem

Etymology 1Edit

él (to live) +‎ -em (personal suffix)

VerbEdit

élem

  1. first-person singular indicative present definite of él

Etymology 2Edit

él (edge) +‎ -em (possessive suffix)

NounEdit

élem

  1. first-person singular single-possession possessive of él
DeclensionEdit
Inflection (stem in -e-, front unrounded harmony)
singular plural
nominative élem
accusative élemet
dative élemnek
instrumental élemmel
causal-final élemért
translative élemmé
terminative élemig
essive-formal élemként
essive-modal élemül
inessive élemben
superessive élemen
adessive élemnél
illative élembe
sublative élemre
allative élemhez
elative élemből
delative élemről
ablative élemtől
non-attributive
possessive - singular
élemé
non-attributive
possessive - plural
éleméi