összhangzattan

Hungarian

Etymology

összhangzat (“consonance, harmony, accord”) +‎ tan (“-ology”)

Pronunciation

• IPA^(key): [ˈøshɒŋɡzɒtːɒn]
• Hyphenation: össz‧hang‧zat‧tan
• Rhymes: -ɒn

Noun

összhangzattan (plural összhangzattanok)

1. theory of harmony (the academic study of chords, cf. Harmonielehre)

Declension

Inflection (stem in -o-, back harmony)
	singular	plural
nominative	összhangzattan	összhangzattanok
accusative	összhangzattant	összhangzattanokat
dative	összhangzattannak	összhangzattanoknak
instrumental	összhangzattannal	összhangzattanokkal
causal-final	összhangzattanért	összhangzattanokért
translative	összhangzattanná	összhangzattanokká
terminative	összhangzattanig	összhangzattanokig
essive-formal	összhangzattanként	összhangzattanokként
essive-modal	—	—
inessive	összhangzattanban	összhangzattanokban
superessive	összhangzattanon	összhangzattanokon
adessive	összhangzattannál	összhangzattanoknál
illative	összhangzattanba	összhangzattanokba
sublative	összhangzattanra	összhangzattanokra
allative	összhangzattanhoz	összhangzattanokhoz
elative	összhangzattanból	összhangzattanokból
delative	összhangzattanról	összhangzattanokról
ablative	összhangzattantól	összhangzattanoktól
non-attributive possessive - singular	összhangzattané	összhangzattanoké
non-attributive possessive - plural	összhangzattanéi	összhangzattanokéi

Possessive forms of összhangzattan
possessor	single possession	multiple possessions
1st person sing.	összhangzattanom	összhangzattanaim
2nd person sing.	összhangzattanod	összhangzattanaid
3rd person sing.	összhangzattana	összhangzattanai
1st person plural	összhangzattanunk	összhangzattanaink
2nd person plural	összhangzattanotok	összhangzattanaitok
3rd person plural	összhangzattanuk	összhangzattanaik

Further reading

• összhangzattan in Bárczi, Géza and László Országh. A magyar nyelv értelmező szótára (‘The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language’, abbr.: ÉrtSz.). Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN