Contents

HungarianEdit

EtymologyEdit

ügy +‎ véd. Created during the Hungarian language reform which took place in the 18th–19th centuries.[1]

PronunciationEdit

  • IPA(key): [ˈyɟveːd]
  • Hyphenation: ügy‧véd

NounEdit

ügyvéd ‎(plural ügyvédek)

  1. lawyer

DeclensionEdit

Inflection (stem in -e-, front unrounded harmony)
singular plural
nominative ügyvéd ügyvédek
accusative ügyvédet ügyvédeket
dative ügyvédnek ügyvédeknek
instrumental ügyvéddel ügyvédekkel
causal-final ügyvédért ügyvédekért
translative ügyvéddé ügyvédekké
terminative ügyvédig ügyvédekig
essive-formal ügyvédként ügyvédekként
essive-modal
inessive ügyvédben ügyvédekben
superessive ügyvéden ügyvédeken
adessive ügyvédnél ügyvédeknél
illative ügyvédbe ügyvédekbe
sublative ügyvédre ügyvédekre
allative ügyvédhez ügyvédekhez
elative ügyvédből ügyvédekből
delative ügyvédről ügyvédekről
ablative ügyvédtől ügyvédektől
Possessive forms of ügyvéd
possessor single possession multiple possessions
1st person sing. ügyvédem ügyvédeim
2nd person sing. ügyvéded ügyvédeid
3rd person sing. ügyvédje ügyvédei
1st person plural ügyvédünk ügyvédeink
2nd person plural ügyvédetek ügyvédeitek
3rd person plural ügyvédjük ügyvédeik

Derived termsEdit

See alsoEdit

ReferencesEdit

  1. ^ Eőry Vilma, Értelmező szótár+. Tinta Könyvkiadó, Budapest, 2007, ISBN 978 963 7094 71 2
Read in another language