Etymology
edit
From Old High German habēn, from Proto-Germanic *habjaną, from Proto-Indo-European *keh₂p- (“to grasp”).
Pronunciation
edit
האָבן • (hobn) (past participle געהאַט (gehat))
- to have
- to give birth
Conjugation
edit
Conjugation of האָבן
infinitive
|
האָבן hobn
|
present participle
|
האָבנדיק hobndik
|
past participle
|
געהאַט gehat
|
auxiliary
|
האָבן hobn
|
|
present
|
איך האָב ikh hob
|
מיר האָבן mir hobn
|
דו האָסט du host
|
איר האָט ir hot
|
ער האָט er hot
|
זיי האָבן zey hobn
|
|
imperative
|
האָב (דו) hob (du)
|
האָט (איר) hot (ir)
|
Composed forms
past
|
איך האָב געהאַט ikh hob gehat
|
מיר האָבן געהאַט mir hobn gehat
|
דו האָסט געהאַט du host gehat
|
איר האָט געהאַט ir hot gehat
|
ער האָט געהאַט er hot gehat
|
זיי האָבן געהאַט zey hobn gehat
|
|
pluperfect
|
איך האָב געהאַט געהאַט ikh hob gehat gehat
|
מיר האָבן געהאַט געהאַט mir hobn gehat gehat
|
דו האָסט געהאַט געהאַט du host gehat gehat
|
איר האָט געהאַט געהאַט ir hot gehat gehat
|
ער האָט געהאַט געהאַט er hot gehat gehat
|
זיי האָבן געהאַט געהאַט zey hobn gehat gehat
|
|
future
|
איך וועל האָבן ikh vel hobn
|
מיר וועלן האָבן mir veln hobn
|
דו וועסט האָבן du vest hobn
|
איר וועט האָבן ir vet hobn
|
ער וועט האָבן er vet hobn
|
זיי וועלן האָבן zey veln hobn
|
|
future perfect
|
איך וועל האָבן געהאַט ikh vel hobn gehat
|
מיר וועלן האָבן געהאַט mir veln hobn gehat
|
דו וועסט האָבן געהאַט du vest hobn gehat
|
איר וועט האָבן געהאַט ir vet hobn gehat
|
ער וועט האָבן געהאַט er vet hobn gehat
|
זיי וועלן האָבן געהאַט zey veln hobn gehat
|
|
Derived terms
edit