Sanskrit

edit

Etymology

edit

From Proto-Indo-Aryan *ȷ́átu, from Proto-Indo-Iranian *ǰátu, from Proto-Indo-European *gʷétu (resin, gum).

Cognate with Persian ژد (žad, gum), Scottish Gaelic bìth, Gaulish *bitu (whence Latin bitumen), Old English cwidu (whence English cud).

Pronunciation

edit

Noun

edit

जतु (játun[1]

  1. lac
  2. gum
  3. resin
  4. rubber

Declension

edit
Neuter u-stem declension of जतु (játu)
Singular Dual Plural
Nominative जतु
játu
जतुनी
játunī
जतूनि / जतु¹ / जतू¹
játūni / játu¹ / játū¹
Vocative जतु / जतो
játu / játo
जतुनी
játunī
जतूनि / जतु¹ / जतू¹
játūni / játu¹ / játū¹
Accusative जतु
játu
जतुनी
játunī
जतूनि / जतु¹ / जतू¹
játūni / játu¹ / játū¹
Instrumental जतुना / जत्वा¹
játunā / játvā¹
जतुभ्याम्
játubhyām
जतुभिः
játubhiḥ
Dative जतुने / जतवे¹ / जत्वे¹
játune / játave¹ / játve¹
जतुभ्याम्
játubhyām
जतुभ्यः
játubhyaḥ
Ablative जतुनः / जतोः¹ / जत्वः¹
játunaḥ / játoḥ¹ / játvaḥ¹
जतुभ्याम्
játubhyām
जतुभ्यः
játubhyaḥ
Genitive जतुनः / जतोः¹ / जत्वः¹
játunaḥ / játoḥ¹ / játvaḥ¹
जतुनोः
játunoḥ
जतूनाम्
játūnām
Locative जतुनि / जतौ¹
játuni / játau¹
जतुनोः
játunoḥ
जतुषु
játuṣu
Notes
  • ¹Vedic

Descendants

edit
  • Dardic:
    • Kashmiri: زَو (zav)
  • Magadhi Prakrit:
  • Maharastri Prakrit: 𑀚𑀉 (jaü)
  • Pali: jatu

References

edit
  1. ^ Turner, Ralph Lilley (1969–1985) “játu”, in A Comparative Dictionary of the Indo-Aryan Languages, London: Oxford University Press