SanskritEdit

EtymologyEdit

From Proto-Indo-Aryan *ȷ́átu, from Proto-Indo-Iranian *ǰátu, from Proto-Indo-European *gʷétu (resin, gum). Cognate with Persian ژد(žad, gum), Scottish Gaelic bìth, Gaulish *bitu (whence Latin bitumen), Old English cwidu (whence English cud).

PronunciationEdit

NounEdit

जतु (játun[1]

  1. lac
  2. gum
  3. resin
  4. rubber

DeclensionEdit

Neuter u-stem declension of जतु (játu)
Singular Dual Plural
Nominative जतु
játu
जतुनी
játunī
जतू / जतु / जतूनि¹
játū / játu / játūni¹
Vocative जतु / जतो
játu / játo
जतुनी
játunī
जतू / जतु / जतूनि¹
játū / játu / játūni¹
Accusative जतु
játu
जतुनी
játunī
जतू / जतु / जतूनि¹
játū / játu / játūni¹
Instrumental जतुना / जत्वा²
játunā / játvā²
जतुभ्याम्
játubhyām
जतुभिः
játubhiḥ
Dative जतवे / जत्वे³
játave / játve³
जतुभ्याम्
játubhyām
जतुभ्यः
játubhyaḥ
Ablative जतोः / जतुनः¹ / जत्वः³
játoḥ / játunaḥ¹ / játvaḥ³
जतुभ्याम्
játubhyām
जतुभ्यः
játubhyaḥ
Genitive जतोः / जतुनः¹ / जत्वः³
játoḥ / játunaḥ¹ / játvaḥ³
जतुनोः
játunoḥ
जतूनाम्
játūnām
Locative जतुनि¹
játuni¹
जतुनोः
játunoḥ
जतुषु
játuṣu
Notes
  • ¹Later Sanskrit
  • ²Vedic
  • ³Less common

DescendantsEdit

  • Dardic: *ǰátu
    • Kashmiri: زو(zav)
  • Magadhi Prakrit: [Term?]
  • Maharastri Prakrit: 𑀚𑀉 (jaü)
  • Pali: jatu

ReferencesEdit

  1. ^ Turner, Ralph Lilley (1969–1985), “játu (5093)”, in A Comparative Dictionary of the Indo-Aryan Languages, London: Oxford University Press