abszurdum

Hungarian

From Medieval Latin absurdum,^[1] neuter of absurdus (“senseless”), from ab- + surdus (“deaf”).

abszurdum (plural abszurdumok)

Inflection (stem in -o-, back harmony)
	singular	plural
nominative	abszurdum	abszurdumok
accusative	abszurdumot	abszurdumokat
dative	abszurdumnak	abszurdumoknak
instrumental	abszurdummal	abszurdumokkal
causal-final	abszurdumért	abszurdumokért
translative	abszurdummá	abszurdumokká
terminative	abszurdumig	abszurdumokig
essive-formal	abszurdumként	abszurdumokként
essive-modal	—	—
inessive	abszurdumban	abszurdumokban
superessive	abszurdumon	abszurdumokon
adessive	abszurdumnál	abszurdumoknál
illative	abszurdumba	abszurdumokba
sublative	abszurdumra	abszurdumokra
allative	abszurdumhoz	abszurdumokhoz
elative	abszurdumból	abszurdumokból
delative	abszurdumról	abszurdumokról
ablative	abszurdumtól	abszurdumoktól
non-attributive possessive - singular	abszurdumé	abszurdumoké
non-attributive possessive - plural	abszurduméi	abszurdumokéi

Possessive forms of abszurdum
possessor	single possession	multiple possessions
1st person sing.	abszurdumom	abszurdumaim
2nd person sing.	abszurdumod	abszurdumaid
3rd person sing.	abszurduma	abszurdumai
1st person plural	abszurdumunk	abszurdumaink
2nd person plural	abszurdumotok	abszurdumaitok
3rd person plural	abszurdumuk	abszurdumaik

^ Tótfalusi, István. Idegenszó-tár: Idegen szavak értelmező és etimológiai szótára (’A Storehouse of Foreign Words: an explanatory and etymological dictionary of foreign words’). Budapest: Tinta Könyvkiadó, 2005. →ISBN

abszurdum in Bárczi, Géza and László Országh. A magyar nyelv értelmező szótára (“The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language”, abbr.: ÉrtSz.). Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN
abszurdum in Nóra Ittzés, editor, A magyar nyelv nagyszótára [A Comprehensive Dictionary of the Hungarian Language] (Nszt.), Budapest: Akadémiai Kiadó, 2006–2031 (work in progress; published a–ez as of 2024).