behemót

Hungarian

Etymology

From Hebrew בְּהֵמוֹת (behemót).

Pronunciation

• IPA^(key): [ˈbɛhɛmoːt]
• Hyphenation: be‧he‧mót
• Rhymes: -oːt

Noun

behemót (plural behemótok)

1. behemoth

Declension

Inflection (stem in -o-, back harmony)
	singular	plural
nominative	behemót	behemótok
accusative	behemótot	behemótokat
dative	behemótnak	behemótoknak
instrumental	behemóttal	behemótokkal
causal-final	behemótért	behemótokért
translative	behemóttá	behemótokká
terminative	behemótig	behemótokig
essive-formal	behemótként	behemótokként
essive-modal	—	—
inessive	behemótban	behemótokban
superessive	behemóton	behemótokon
adessive	behemótnál	behemótoknál
illative	behemótba	behemótokba
sublative	behemótra	behemótokra
allative	behemóthoz	behemótokhoz
elative	behemótból	behemótokból
delative	behemótról	behemótokról
ablative	behemóttól	behemótoktól
non-attributive possessive - singular	behemóté	behemótoké
non-attributive possessive - plural	behemótéi	behemótokéi

Possessive forms of behemót
possessor	single possession	multiple possessions
1st person sing.	behemótom	behemótjaim
2nd person sing.	behemótod	behemótjaid
3rd person sing.	behemótja	behemótjai
1st person plural	behemótunk	behemótjaink
2nd person plural	behemótotok	behemótjaitok
3rd person plural	behemótjuk	behemótjaik

Adjective

behemót (comparative behemótabb, superlative legbehemótabb)

1. burly, hulking, huge

Declension

Inflection (stem in -o-, back harmony)
	singular	plural
nominative	behemót	behemótok
accusative	behemótot	behemótokat
dative	behemótnak	behemótoknak
instrumental	behemóttal	behemótokkal
causal-final	behemótért	behemótokért
translative	behemóttá	behemótokká
terminative	behemótig	behemótokig
essive-formal	behemótként	behemótokként
essive-modal	—	—
inessive	behemótban	behemótokban
superessive	behemóton	behemótokon
adessive	behemótnál	behemótoknál
illative	behemótba	behemótokba
sublative	behemótra	behemótokra
allative	behemóthoz	behemótokhoz
elative	behemótból	behemótokból
delative	behemótról	behemótokról
ablative	behemóttól	behemótoktól
non-attributive possessive - singular	behemóté	behemótoké
non-attributive possessive - plural	behemótéi	behemótokéi

Further reading

• behemót in Bárczi, Géza and László Országh. A magyar nyelv értelmező szótára (“The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language”, abbr.: ÉrtSz.). Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN
• behemót in Nóra Ittzés, editor, A magyar nyelv nagyszótára [A Comprehensive Dictionary of the Hungarian Language] (Nszt.), Budapest: Akadémiai Kiadó, 2006–2031 (work in progress; published a–ez as of 2024).