címez

Hungarian

Etymology

cím (“address”) +‎ -ez (verb-forming suffix)

Pronunciation

• IPA^(key): [ˈt͡siːmɛz]
• Hyphenation: cí‧mez
• Rhymes: -ɛz

Verb

címez

1. (transitive) to address

Conjugation

Conjugation of címez

Click for archaic forms			1st person sg	2nd person sg informal	3rd person sg, 2nd p. sg formal	1st person pl	2nd person pl informal	3rd person pl, 2nd p. pl formal
indica­tive	indica­tive	pre­sent	indef.	címzek or címezek	címzel or címezel	címez	címzünk or címezünk	címeztek	címeznek
			def.	címzem or címezem	címzed or címezed	címzi or címezi	címezzük	címzitek or címezitek	címzik or címezik
			2nd obj	címezlek
		past	indef.	címeztem	címeztél	címzett	címeztünk	címeztetek	címeztek
			def.	címeztem	címezted	címezte	címeztük	címeztétek	címezték
			2nd obj	címeztelek
		future		Future is expressed with a present-tense verb with a completion-marking prefix and/or a time adverb, or—more explicitly—with the infinitive plus the conjugated auxiliary verb fog, e.g. címezni fog.
archaic preterite		indef.	címzék or címezék	címzél or címezél	címze or címeze	címzénk or címezénk	címzétek or címezétek	címzének or címezének
		def.	címzém or címezém	címzéd or címezéd	címzé or címezé	címzénk or címezénk	címzétek or címezétek	címzék or címezék
		2nd obj	címzélek or címezélek
archaic past		Two additional past tenses: the present and the (current) past forms followed by vala (volt), e.g. címez vala, címzett vala/volt.
archaic future	indef.	címzendek	címzendesz	címzend	címzendünk	címzendetek	címzendenek
	def.	címzendem	címzended	címzendi	címzendjük	címzenditek	címzendik
	2nd obj	címzendelek
condi­tional	pre­sent	indef.	címeznék	címeznél	címezne	címeznénk	címeznétek	címeznének
		def.	címezném	címeznéd	címezné	címeznénk (or címeznők)	címeznétek	címeznék
		2nd obj	címeznélek
	past		Indicative past forms followed by volna, e.g. címzett volna
sub­junc­tive	sub­junc­tive	pre­sent	indef.	címezzek	címezz or címezzél	címezzen	címezzünk	címezzetek	címezzenek
			def.	címezzem	címezd or címezzed	címezze	címezzük	címezzétek	címezzék
			2nd obj	címezzelek
(archaic) past		Indicative past forms followed by légyen, e.g. címzett légyen
infinitive	címezni		címeznem	címezned	címeznie	címeznünk	címeznetek	címezniük
other forms	verbal noun		present part.	past part.	future part.	adverbial participle		causative
	címzés		címző or címező	címzett	címzendő or címezendő	címezve (címezvén)		címeztet
The archaic passive conjugation had the same -(t)at/-(t)et suffix as the causative, followed by -ik in the 3rd-person singular (and the concomitant changes in conditional and subjunctive mostly in the 1st- and 3rd-person singular like with other traditional -ik verbs).

Potential conjugation of címez

Click for archaic forms			1st person sg	2nd person sg informal	3rd person sg, 2nd p. sg formal	1st person pl	2nd person pl informal	3rd person pl, 2nd p. pl formal
indica­tive	indica­tive	pre­sent	indef.	címezhetek	címezhetsz	címezhet	címezhetünk	címezhettek	címezhetnek
			def.	címezhetem	címezheted	címezheti	címezhetjük	címezhetitek	címezhetik
			2nd obj	címezhetlek
		past	indef.	címezhettem	címezhettél	címezhetett	címezhettünk	címezhettetek	címezhettek
			def.	címezhettem	címezhetted	címezhette	címezhettük	címezhettétek	címezhették
			2nd obj	címezhettelek
archaic preterite		indef.	címezheték	címezhetél	címezhete	címezheténk	címezhetétek	címezhetének
		def.	címezhetém	címezhetéd	címezheté	címezheténk	címezhetétek	címezheték
		2nd obj	címezhetélek
archaic past		Two additional past tenses: the present and the (current) past forms followed by vala (volt), e.g. címezhet vala, címezhetett vala/volt.
archaic future	indef.	címezhetendek or címzandhatok	címezhetendesz or címzandhatsz	címezhetend or címzandhat	címezhetendünk or címzandhatunk	címezhetendetek or címzandhattok	címezhetendenek or címzandhatnak
	def.	címezhetendem or címzandhatom	címezhetended or címzandhatod	címezhetendi or címzandhatja	címezhetendjük or címzandhatjuk	címezhetenditek or címzandhatjátok	címezhetendik or címzandhatják
	2nd obj	címezhetendelek or címzandhatlak
condi­tional	pre­sent	indef.	címezhetnék	címezhetnél	címezhetne	címezhetnénk	címezhetnétek	címezhetnének
		def.	címezhetném	címezhetnéd	címezhetné	címezhetnénk (or címezhetnők)	címezhetnétek	címezhetnék
		2nd obj	címezhetnélek
	past		Indicative past forms followed by volna, e.g. címezhetett volna
sub­junc­tive	sub­junc­tive	pre­sent	indef.	címezhessek	címezhess or címezhessél	címezhessen	címezhessünk	címezhessetek	címezhessenek
			def.	címezhessem	címezhesd or címezhessed	címezhesse	címezhessük	címezhessétek	címezhessék
			2nd obj	címezhesselek
(archaic) past		Indicative past forms followed by légyen, e.g. címezhetett légyen
infinitive	(címezhetni)		(címezhetnem)	(címezhetned)	(címezhetnie)	(címezhetnünk)	(címezhetnetek)	(címezhetniük)
other forms	positive adjective			negative adjective		adverbial participle
	címezhető			címezhetetlen		(címezhetve / címezhetvén)

Derived terms

• címzett

(With verbal prefixes):

• megcímez

Further reading

• címez in Géza Bárczi, László Országh, et al., editors, A magyar nyelv értelmező szótára [The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language] (ÉrtSz.), Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN.
• címez in Nóra Ittzés, editor, A magyar nyelv nagyszótára [A Comprehensive Dictionary of the Hungarian Language] (Nszt.), Budapest: Akadémiai Kiadó, 2006–2031 (work in progress; published a–ez as of 2024).