címez

Hungarian

Etymology

cím (“address”) +‎ -ez (verb-forming suffix)

Pronunciation

• IPA^(key): [ˈt͡siːmɛz]
• Hyphenation: cí‧mez
• Rhymes: -ɛz

Verb

címez

1. (transitive) to address

Conjugation

conjugation of címez

			1st person sg	2nd person sg informal	3rd person sg, 2nd p. sg formal	1st person pl	2nd person pl informal	3rd person pl, 2nd p. pl formal
Indica­tive mood	Pre­sent	Indef.	címzek or címezek	címzel or címezel	címez	címzünk or címezünk	címeztek	címeznek
		Def.	címzem or címezem	címzed or címezed	címzi or címezi	címezzük	címzitek or címezitek	címzik or címezik
		2nd-p. o.	címezlek	―
	Past	Indef.	címeztem	címeztél	címzett	címeztünk	címeztetek	címeztek
		Def.	címeztem	címezted	címezte	címeztük	címeztétek	címezték
		2nd-p. o.	címeztelek	―
Condi­tional mood	Pre­sent	Indef.	címeznék	címeznél	címezne	címeznénk	címeznétek	címeznének
		Def.	címezném	címeznéd	címezné	címeznénk	címeznétek	címeznék
		2nd-p. o.	címeznélek	―
Sub­junc­tive mood	Pre­sent	Indef.	címezzek	címezz or címezzél	címezzen	címezzünk	címezzetek	címezzenek
		Def.	címezzem	címezd or címezzed	címezze	címezzük	címezzétek	címezzék
		2nd-p. o.	címezzelek	―
Infinitive	címezni		címeznem	címezned	címeznie	címeznünk	címeznetek	címezniük
Other nonfinite verb forms			Verbal noun	Present participle	Past participle	Future part.	Adverbial part.	Potential
			címzés	címző or címező	címzett	címzendő or címezendő	címezve	címezhet

Derived terms

• címzett

(With verbal prefixes):

• megcímez