csökevény
Hungarian edit
Etymology edit
From csökik (“to decrease”, a dialectal verb from Proto-Turkic *čök-, compare Ottoman Turkish چوكمك (çökmek)) + -evény. Created during the Hungarian language reform, which took place in the 18th–19th centuries. Compare Hungarian csökött and csökken.[1][2]
Pronunciation edit
Noun edit
csökevény (plural csökevények)
- (biology) vestige (a vestigial organ)
- remnant (the small portion remaining of a larger thing or group)
Declension edit
| Inflection (stem in -e-, front unrounded harmony) | ||
|---|---|---|
| singular | plural | |
| nominative | csökevény | csökevények |
| accusative | csökevényt | csökevényeket |
| dative | csökevénynek | csökevényeknek |
| instrumental | csökevénnyel | csökevényekkel |
| causal-final | csökevényért | csökevényekért |
| translative | csökevénnyé | csökevényekké |
| terminative | csökevényig | csökevényekig |
| essive-formal | csökevényként | csökevényekként |
| essive-modal | — | — |
| inessive | csökevényben | csökevényekben |
| superessive | csökevényen | csökevényeken |
| adessive | csökevénynél | csökevényeknél |
| illative | csökevénybe | csökevényekbe |
| sublative | csökevényre | csökevényekre |
| allative | csökevényhez | csökevényekhez |
| elative | csökevényből | csökevényekből |
| delative | csökevényről | csökevényekről |
| ablative | csökevénytől | csökevényektől |
| non-attributive possessive - singular |
csökevényé | csökevényeké |
| non-attributive possessive - plural |
csökevényéi | csökevényekéi |
| Possessive forms of csökevény | ||
|---|---|---|
| possessor | single possession | multiple possessions |
| 1st person sing. | csökevényem | csökevényeim |
| 2nd person sing. | csökevényed | csökevényeid |
| 3rd person sing. | csökevénye | csökevényei |
| 1st person plural | csökevényünk | csökevényeink |
| 2nd person plural | csökevényetek | csökevényeitek |
| 3rd person plural | csökevényük | csökevényeik |
Derived terms edit
References edit
- ^ csökevény in Zaicz, Gábor (ed.). Etimológiai szótár: Magyar szavak és toldalékok eredete (‘Dictionary of Etymology: The origin of Hungarian words and affixes’). Budapest: Tinta Könyvkiadó, 2006, →ISBN. (See also its 2nd edition.)
- ^ Eőry, Vilma. Értelmező szótár+ (’Explanatory Dictionary Plus’). Budapest: Tinta Könyvkiadó, 2007. →ISBN
Further reading edit
- csökevény in Bárczi, Géza and László Országh. A magyar nyelv értelmező szótára (‘The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language’, abbr.: ÉrtSz.). Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN
- csökevény in Ittzés, Nóra (ed.). A magyar nyelv nagyszótára (‘A Comprehensive Dictionary of the Hungarian Language’). Budapest: Akadémiai Kiadó, 2006–2031 (work in progress; published A–ez as of 2024)