dekrétum

Hungarian

Borrowed from Latin dēcrētum.^[1]

dekrétum (plural dekrétumok)

Inflection (stem in -o-, back harmony)
	singular	plural
nominative	dekrétum	dekrétumok
accusative	dekrétumot	dekrétumokat
dative	dekrétumnak	dekrétumoknak
instrumental	dekrétummal	dekrétumokkal
causal-final	dekrétumért	dekrétumokért
translative	dekrétummá	dekrétumokká
terminative	dekrétumig	dekrétumokig
essive-formal	dekrétumként	dekrétumokként
essive-modal	—	—
inessive	dekrétumban	dekrétumokban
superessive	dekrétumon	dekrétumokon
adessive	dekrétumnál	dekrétumoknál
illative	dekrétumba	dekrétumokba
sublative	dekrétumra	dekrétumokra
allative	dekrétumhoz	dekrétumokhoz
elative	dekrétumból	dekrétumokból
delative	dekrétumról	dekrétumokról
ablative	dekrétumtól	dekrétumoktól
non-attributive possessive - singular	dekrétumé	dekrétumoké
non-attributive possessive - plural	dekrétuméi	dekrétumokéi

Possessive forms of dekrétum
possessor	single possession	multiple possessions
1st person sing.	dekrétumom	dekrétumaim
2nd person sing.	dekrétumod	dekrétumaid
3rd person sing.	dekrétuma	dekrétumai
1st person plural	dekrétumunk	dekrétumaink
2nd person plural	dekrétumotok	dekrétumaitok
3rd person plural	dekrétumuk	dekrétumaik

^ Tótfalusi, István. Idegenszó-tár: Idegen szavak értelmező és etimológiai szótára (’A Storehouse of Foreign Words: an explanatory and etymological dictionary of foreign words’). Budapest: Tinta Könyvkiadó, 2005. →ISBN

dekrétum in Bárczi, Géza and László Országh. A magyar nyelv értelmező szótára (‘The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language’, abbr.: ÉrtSz.). Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN
dekrétum in Ittzés, Nóra (ed.). A magyar nyelv nagyszótára (‘A Comprehensive Dictionary of the Hungarian Language’). Budapest: Akadémiai Kiadó, 2006–2031 (work in progress; published A–ez as of 2024)