együttélés

Hungarian

Etymology

együtt él (“to live together”) +‎ -és

Pronunciation

• IPA^(key): [ˈɛɟːytːeːleːʃ]
• Hyphenation: együtt‧élés

Noun

együttélés (usually uncountable, plural együttélések)

1. coexistence, cohabitation, symbiosis (the act of living together)

Declension

Inflection (stem in -e-, front unrounded harmony)
	singular	plural
nominative	együttélés	együttélések
accusative	együttélést	együttéléseket
dative	együttélésnek	együttéléseknek
instrumental	együttéléssel	együttélésekkel
causal-final	együttélésért	együttélésekért
translative	együttéléssé	együttélésekké
terminative	együttélésig	együttélésekig
essive-formal	együttélésként	együttélésekként
essive-modal	—	—
inessive	együttélésben	együttélésekben
superessive	együttélésen	együttéléseken
adessive	együttélésnél	együttéléseknél
illative	együttélésbe	együttélésekbe
sublative	együttélésre	együttélésekre
allative	együttéléshez	együttélésekhez
elative	együttélésből	együttélésekből
delative	együttélésről	együttélésekről
ablative	együttéléstől	együttélésektől
non-attributive possessive - singular	együttélésé	együttéléseké
non-attributive possessive - plural	együttéléséi	együttélésekéi

Possessive forms of együttélés
possessor	single possession	multiple possessions
1st person sing.	együttélésem	együttéléseim
2nd person sing.	együttélésed	együttéléseid
3rd person sing.	együttélése	együttélései
1st person plural	együttélésünk	együttéléseink
2nd person plural	együttélésetek	együttéléseitek
3rd person plural	együttélésük	együttéléseik

Further reading

• együttélés in Bárczi, Géza and László Országh. A magyar nyelv értelmező szótára (‘The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language’, abbr.: ÉrtSz.). Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN
• együttélés in Ittzés, Nóra (ed.). A magyar nyelv nagyszótára (‘A Comprehensive Dictionary of the Hungarian Language’). Budapest: Akadémiai Kiadó, 2006–2031 (work in progress; published A–ez as of 2024)