Hungarian

edit

Etymology

edit

egyesít (to unite) +‎ -és (noun-forming suffix)

Pronunciation

edit
  • IPA(key): [ˈɛɟːɛʃiːteːʃ] (phonetic respelling: eggyesítés)
  • Hyphenation: egye‧sí‧tés

Noun

edit

egyesítés (plural egyesítések)

  1. verbal noun of egyesít: unification, union (the act of uniting or joining two or more things into one)
    Coordinate term: egyesülés

Declension

edit
Inflection (stem in -e-, front unrounded harmony)
singular plural
nominative egyesítés egyesítések
accusative egyesítést egyesítéseket
dative egyesítésnek egyesítéseknek
instrumental egyesítéssel egyesítésekkel
causal-final egyesítésért egyesítésekért
translative egyesítéssé egyesítésekké
terminative egyesítésig egyesítésekig
essive-formal egyesítésként egyesítésekként
essive-modal
inessive egyesítésben egyesítésekben
superessive egyesítésen egyesítéseken
adessive egyesítésnél egyesítéseknél
illative egyesítésbe egyesítésekbe
sublative egyesítésre egyesítésekre
allative egyesítéshez egyesítésekhez
elative egyesítésből egyesítésekből
delative egyesítésről egyesítésekről
ablative egyesítéstől egyesítésektől
non-attributive
possessive - singular
egyesítésé egyesítéseké
non-attributive
possessive - plural
egyesítéséi egyesítésekéi
Possessive forms of egyesítés
possessor single possession multiple possessions
1st person sing. egyesítésem egyesítéseim
2nd person sing. egyesítésed egyesítéseid
3rd person sing. egyesítése egyesítései
1st person plural egyesítésünk egyesítéseink
2nd person plural egyesítésetek egyesítéseitek
3rd person plural egyesítésük egyesítéseik

Further reading

edit
  • egyesítés in Bárczi, Géza and László Országh. A magyar nyelv értelmező szótára (“The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language”, abbr.: ÉrtSz.). Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN
  • egyesítés in Nóra Ittzés, editor, A magyar nyelv nagyszótára [A Comprehensive Dictionary of the Hungarian Language] (Nszt.), Budapest: Akadémiai Kiadó, 2006–2031 (work in progress; published a–ez as of 2024).