emelés

Hungarian

Etymology

emel (“to lift”) +‎ -és (noun-forming suffix)

Pronunciation

• IPA^(key): [ˈɛmɛleːʃ]
• Hyphenation: eme‧lés

Noun

emelés (countable and uncountable, plural emelések)

1. verbal noun of emel:
   1. increase
   2. lifting, raising

Declension

Inflection (stem in -e-, front unrounded harmony)
	singular	plural
nominative	emelés	emelések
accusative	emelést	emeléseket
dative	emelésnek	emeléseknek
instrumental	emeléssel	emelésekkel
causal-final	emelésért	emelésekért
translative	emeléssé	emelésekké
terminative	emelésig	emelésekig
essive-formal	emelésként	emelésekként
essive-modal	—	—
inessive	emelésben	emelésekben
superessive	emelésen	emeléseken
adessive	emelésnél	emeléseknél
illative	emelésbe	emelésekbe
sublative	emelésre	emelésekre
allative	emeléshez	emelésekhez
elative	emelésből	emelésekből
delative	emelésről	emelésekről
ablative	emeléstől	emelésektől
non-attributive possessive - singular	emelésé	emeléseké
non-attributive possessive - plural	emeléséi	emelésekéi

Possessive forms of emelés
possessor	single possession	multiple possessions
1st person sing.	emelésem	emeléseim
2nd person sing.	emelésed	emeléseid
3rd person sing.	emelése	emelései
1st person plural	emelésünk	emeléseink
2nd person plural	emelésetek	emeléseitek
3rd person plural	emelésük	emeléseik

Derived terms

Compound words

• fizetésemelés
• súlyemelés

 

Further reading

• emelés in Bárczi, Géza and László Országh. A magyar nyelv értelmező szótára (‘The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language’, abbr.: ÉrtSz.). Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN
• emelés in Ittzés, Nóra (ed.). A magyar nyelv nagyszótára (‘A Comprehensive Dictionary of the Hungarian Language’). Budapest: Akadémiai Kiadó, 2006–2031 (work in progress; published A–ez as of 2024)