fegyelem

Hungarian

Etymology

From an earlier form of the verb fedd (“to reprimand”), fegy +‎ -elem (noun-forming suffix).

Pronunciation

• IPA^(key): [ˈfɛɟɛlɛm]
• Hyphenation: fe‧gye‧lem

Noun

fegyelem (plural fegyelmek)

1. discipline

Declension

Inflection (stem in -e-, front unrounded harmony)
	singular	plural
nominative	fegyelem	fegyelmek
accusative	fegyelmet	fegyelmeket
dative	fegyelemnek	fegyelmeknek
instrumental	fegyelemmel	fegyelmekkel
causal-final	fegyelemért	fegyelmekért
translative	fegyelemmé	fegyelmekké
terminative	fegyelemig	fegyelmekig
essive-formal	fegyelemként	fegyelmekként
essive-modal	—	—
inessive	fegyelemben	fegyelmekben
superessive	fegyelmen	fegyelmeken
adessive	fegyelemnél	fegyelmeknél
illative	fegyelembe	fegyelmekbe
sublative	fegyelemre	fegyelmekre
allative	fegyelemhez	fegyelmekhez
elative	fegyelemből	fegyelmekből
delative	fegyelemről	fegyelmekről
ablative	fegyelemtől	fegyelmektől
non-attributive possessive - singular	fegyelemé	fegyelmeké
non-attributive possessive - plural	fegyeleméi	fegyelmekéi

Possessive forms of fegyelem
possessor	single possession	multiple possessions
1st person sing.	fegyelmem	fegyelmeim
2nd person sing.	fegyelmed	fegyelmeid
3rd person sing.	fegyelme	fegyelmei
1st person plural	fegyelmünk	fegyelmeink
2nd person plural	fegyelmetek	fegyelmeitek
3rd person plural	fegyelmük	fegyelmeik

Derived terms

• fegyelmez
• önfegyelem

Further reading

• fegyelem in Bárczi, Géza and László Országh. A magyar nyelv értelmező szótára (“The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language”, abbr.: ÉrtSz.). Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN