Hungarian edit

Etymology edit

feltámad (to rise) +‎ -ás (noun-forming suffix)

Pronunciation edit

  • IPA(key): [ˈfɛltaːmɒdaːʃ]
  • Hyphenation: fel‧tá‧ma‧dás

Noun edit

feltámadás

  1. (Christianity) resurrection
  2. resurgence, renewal, raising

Declension edit

Inflection (stem in -o-, back harmony)
singular plural
nominative feltámadás feltámadások
accusative feltámadást feltámadásokat
dative feltámadásnak feltámadásoknak
instrumental feltámadással feltámadásokkal
causal-final feltámadásért feltámadásokért
translative feltámadássá feltámadásokká
terminative feltámadásig feltámadásokig
essive-formal feltámadásként feltámadásokként
essive-modal
inessive feltámadásban feltámadásokban
superessive feltámadáson feltámadásokon
adessive feltámadásnál feltámadásoknál
illative feltámadásba feltámadásokba
sublative feltámadásra feltámadásokra
allative feltámadáshoz feltámadásokhoz
elative feltámadásból feltámadásokból
delative feltámadásról feltámadásokról
ablative feltámadástól feltámadásoktól
non-attributive
possessive - singular
feltámadásé feltámadásoké
non-attributive
possessive - plural
feltámadáséi feltámadásokéi
Possessive forms of feltámadás
possessor single possession multiple possessions
1st person sing. feltámadásom feltámadásaim
2nd person sing. feltámadásod feltámadásaid
3rd person sing. feltámadása feltámadásai
1st person plural feltámadásunk feltámadásaink
2nd person plural feltámadásotok feltámadásaitok
3rd person plural feltámadásuk feltámadásaik