feltámadás

Hungarian

Etymology

feltámad (“to rise”) +‎ -ás (noun-forming suffix)

Pronunciation

• IPA^(key): [ˈfɛltaːmɒdaːʃ]
• Hyphenation: fel‧tá‧ma‧dás

Noun

feltámadás

1. (Christianity) resurrection
2. resurgence, renewal, raising

Declension

Inflection (stem in -o-, back harmony)
	singular	plural
nominative	feltámadás	feltámadások
accusative	feltámadást	feltámadásokat
dative	feltámadásnak	feltámadásoknak
instrumental	feltámadással	feltámadásokkal
causal-final	feltámadásért	feltámadásokért
translative	feltámadássá	feltámadásokká
terminative	feltámadásig	feltámadásokig
essive-formal	feltámadásként	feltámadásokként
essive-modal	—	—
inessive	feltámadásban	feltámadásokban
superessive	feltámadáson	feltámadásokon
adessive	feltámadásnál	feltámadásoknál
illative	feltámadásba	feltámadásokba
sublative	feltámadásra	feltámadásokra
allative	feltámadáshoz	feltámadásokhoz
elative	feltámadásból	feltámadásokból
delative	feltámadásról	feltámadásokról
ablative	feltámadástól	feltámadásoktól
non-attributive possessive - singular	feltámadásé	feltámadásoké
non-attributive possessive - plural	feltámadáséi	feltámadásokéi

Possessive forms of feltámadás
possessor	single possession	multiple possessions
1st person sing.	feltámadásom	feltámadásaim
2nd person sing.	feltámadásod	feltámadásaid
3rd person sing.	feltámadása	feltámadásai
1st person plural	feltámadásunk	feltámadásaink
2nd person plural	feltámadásotok	feltámadásaitok
3rd person plural	feltámadásuk	feltámadásaik