Contents

HungarianEdit

EtymologyEdit

fel- +‎ tétel, a calque of Latin propositio, propositium.[1][2]

PronunciationEdit

  • IPA(key): [ˈfɛlteːtɛl]
  • (file)
  • Hyphenation: fel‧té‧tel

NounEdit

feltétel ‎(plural feltételek)

  1. condition

DeclensionEdit

Inflection (stem in -e-, front unrounded harmony)
singular plural
nominative feltétel feltételek
accusative feltételt feltételeket
dative feltételnek feltételeknek
instrumental feltétellel feltételekkel
causal-final feltételért feltételekért
translative feltétellé feltételekké
terminative feltételig feltételekig
essive-formal feltételként feltételekként
essive-modal
inessive feltételben feltételekben
superessive feltételen feltételeken
adessive feltételnél feltételeknél
illative feltételbe feltételekbe
sublative feltételre feltételekre
allative feltételhez feltételekhez
elative feltételből feltételekből
delative feltételről feltételekről
ablative feltételtől feltételektől
Possessive forms of feltétel
possessor single possession multiple possessions
1st person sing. feltételem feltételeim
2nd person sing. feltételed feltételeid
3rd person sing. feltétele feltételei
1st person plural feltételünk feltételeink
2nd person plural feltételetek feltételeitek
3rd person plural feltételük feltételeik

Derived termsEdit

ReferencesEdit

  1. ^ Gábor Zaicz, Etimológiai szótár: Magyar szavak és toldalékok eredete, Tinta Könyvkiadó, 2006, ISBN 963 7094 01 6
  2. ^ Eőry Vilma, Értelmező szótár+. Tinta Könyvkiadó, Budapest, 2007, ISBN 978 963 7094 71 2
Read in another language