Open main menu

HungarianEdit

EtymologyEdit

From the same stem as feszül +‎ -ély. Created during the Hungarian language reform which took place in the 18th–19th centuries.[1]

PronunciationEdit

  • IPA(key): [ˈfɛseːj]
  • Hyphenation: fe‧szély
  • Rhymes: -eːj

NounEdit

feszély (plural feszélyek)

  1. (archaic) discomfort, unease

DeclensionEdit

Inflection (stem in -e-, front unrounded harmony)
singular plural
nominative feszély feszélyek
accusative feszélyt feszélyeket
dative feszélynek feszélyeknek
instrumental feszéllyel feszélyekkel
causal-final feszélyért feszélyekért
translative feszéllyé feszélyekké
terminative feszélyig feszélyekig
essive-formal feszélyként feszélyekként
essive-modal
inessive feszélyben feszélyekben
superessive feszélyen feszélyeken
adessive feszélynél feszélyeknél
illative feszélybe feszélyekbe
sublative feszélyre feszélyekre
allative feszélyhez feszélyekhez
elative feszélyből feszélyekből
delative feszélyről feszélyekről
ablative feszélytől feszélyektől
Possessive forms of feszély
possessor single possession multiple possessions
1st person sing. feszélyem feszélyeim
2nd person sing. feszélyed feszélyeid
3rd person sing. feszélye feszélyei
1st person plural feszélyünk feszélyeink
2nd person plural feszélyetek feszélyeitek
3rd person plural feszélyük feszélyeik

Derived termsEdit

See alsoEdit

ReferencesEdit

  1. ^ Zaicz, Gábor. Etimológiai szótár: Magyar szavak és toldalékok eredete (’Dictionary of Etymology: The origin of Hungarian words and affixes’). Budapest: Tinta Könyvkiadó, 2006, →ISBN