galiba

Hungarian

Etymology

Of unknown origin.

Pronunciation

• IPA^(key): [ˈɡɒlibɒ]
• Hyphenation: ga‧li‧ba
• Rhymes: -bɒ

Noun

galiba (plural galibák)

1. (colloquial) mix-up, trouble, fuss

   Synonyms: baj, bonyodalom, kellemetlenség, nehézség

Declension

Inflection (stem in long/high vowel, back harmony)
	singular	plural
nominative	galiba	galibák
accusative	galibát	galibákat
dative	galibának	galibáknak
instrumental	galibával	galibákkal
causal-final	galibáért	galibákért
translative	galibává	galibákká
terminative	galibáig	galibákig
essive-formal	galibaként	galibákként
essive-modal	—	—
inessive	galibában	galibákban
superessive	galibán	galibákon
adessive	galibánál	galibáknál
illative	galibába	galibákba
sublative	galibára	galibákra
allative	galibához	galibákhoz
elative	galibából	galibákból
delative	galibáról	galibákról
ablative	galibától	galibáktól
non-attributive possessive - singular	galibáé	galibáké
non-attributive possessive - plural	galibáéi	galibákéi

Possessive forms of galiba
possessor	single possession	multiple possessions
1st person sing.	galibám	galibáim
2nd person sing.	galibád	galibáid
3rd person sing.	galibája	galibái
1st person plural	galibánk	galibáink
2nd person plural	galibátok	galibáitok
3rd person plural	galibájuk	galibáik

Further reading

• galiba in Bárczi, Géza and László Országh. A magyar nyelv értelmező szótára (“The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language”, abbr.: ÉrtSz.). Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN

Turkish

Etymology

From Ottoman Turkish غالبا (galiba), adverbial accusative of Arabic غَالِب (ḡālib). By surface analysis, galip +‎ -en.

Pronunciation

• IPA^(key): /ɡaːli.baː/

Adverb

galiba

1. probably

References

• Redhouse, James W. (1890) “غالبا”, in A Turkish and English Lexicon‎^[1], Constantinople: A. H. Boyajian, page 1334