gigászi
Hungarian
editEtymology
editFrom gigász (“Giant, Gigantes in Greek mythology”) + -i (adjective-forming suffix), from Ancient Greek γίγας (gígas, “giant”).
Pronunciation
editAdjective
editgigászi (not generally comparable, comparative gigászibb, superlative leggigászibb)
Declension
editInflection (stem in -a-, back harmony) | ||
---|---|---|
singular | plural | |
nominative | gigászi | gigásziak |
accusative | gigászit | gigásziakat |
dative | gigászinak | gigásziaknak |
instrumental | gigászival | gigásziakkal |
causal-final | gigásziért | gigásziakért |
translative | gigászivá | gigásziakká |
terminative | gigásziig | gigásziakig |
essive-formal | gigásziként | gigásziakként |
essive-modal | — | — |
inessive | gigásziban | gigásziakban |
superessive | gigászin | gigásziakon |
adessive | gigászinál | gigásziaknál |
illative | gigásziba | gigásziakba |
sublative | gigászira | gigásziakra |
allative | gigászihoz | gigásziakhoz |
elative | gigásziból | gigásziakból |
delative | gigásziról | gigásziakról |
ablative | gigászitól | gigásziaktól |
non-attributive possessive - singular |
gigászié | gigásziaké |
non-attributive possessive - plural |
gigásziéi | gigásziakéi |
Derived terms
editFurther reading
edit- gigászi in Bárczi, Géza and László Országh. A magyar nyelv értelmező szótára (“The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language”, abbr.: ÉrtSz.). Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN