gyermektelen

Hungarian

gyermek (“child”) +‎ -telen (“-less, without”)

gyermektelen (not comparable)

Inflection (stem in -e-, front unrounded harmony)
	singular	plural
nominative	gyermektelen	gyermektelenek
accusative	gyermektelent	gyermekteleneket
dative	gyermektelennek	gyermekteleneknek
instrumental	gyermektelennel	gyermektelenekkel
causal-final	gyermektelenért	gyermektelenekért
translative	gyermektelenné	gyermektelenekké
terminative	gyermektelenig	gyermektelenekig
essive-formal	gyermektelenként	gyermektelenekként
essive-modal	gyermektelenül	—
inessive	gyermektelenben	gyermektelenekben
superessive	gyermektelenen	gyermekteleneken
adessive	gyermektelennél	gyermekteleneknél
illative	gyermektelenbe	gyermektelenekbe
sublative	gyermektelenre	gyermektelenekre
allative	gyermektelenhez	gyermektelenekhez
elative	gyermektelenből	gyermektelenekből
delative	gyermektelenről	gyermektelenekről
ablative	gyermektelentől	gyermektelenektől
non-attributive possessive - singular	gyermektelené	gyermekteleneké
non-attributive possessive - plural	gyermektelenéi	gyermektelenekéi