híresztelés

Hungarian edit

From híresztel (“to rumour, rumor”) +‎ -és (noun-forming suffix).

híresztelés (plural híresztelések)

Inflection (stem in -e-, front unrounded harmony)
	singular	plural
nominative	híresztelés	híresztelések
accusative	híresztelést	híreszteléseket
dative	híresztelésnek	híreszteléseknek
instrumental	híreszteléssel	híresztelésekkel
causal-final	híresztelésért	híresztelésekért
translative	híreszteléssé	híresztelésekké
terminative	híresztelésig	híresztelésekig
essive-formal	híresztelésként	híresztelésekként
essive-modal	—	—
inessive	híresztelésben	híresztelésekben
superessive	híresztelésen	híreszteléseken
adessive	híresztelésnél	híreszteléseknél
illative	híresztelésbe	híresztelésekbe
sublative	híresztelésre	híresztelésekre
allative	híreszteléshez	híresztelésekhez
elative	híresztelésből	híresztelésekből
delative	híresztelésről	híresztelésekről
ablative	híreszteléstől	híresztelésektől
non-attributive possessive - singular	híresztelésé	híreszteléseké
non-attributive possessive - plural	híreszteléséi	híresztelésekéi

Possessive forms of híresztelés
possessor	single possession	multiple possessions
1st person sing.	híresztelésem	híreszteléseim
2nd person sing.	híresztelésed	híreszteléseid
3rd person sing.	híresztelése	híresztelései
1st person plural	híresztelésünk	híreszteléseink
2nd person plural	híresztelésetek	híreszteléseitek
3rd person plural	híresztelésük	híreszteléseik