hörög

See also: horog

Hungarian

Etymology

From an onomatopoeia + -ög (frequentative suffix).

Pronunciation

• IPA^(key): [ˈhørøɡ]
• Hyphenation: hö‧rög
• Rhymes: -øɡ

Verb

hörög

1. (intransitive) to grunt, rattle (of a gravely ill person or animal: to make a snoring-like sound with an open mouth while in pain and struggling with breathing)
2. (transitive) to say something in a low, guttural voice

Conjugation

conjugation of hörög

			1st person sg	2nd person sg informal	3rd person sg, 2nd p. sg formal	1st person pl	2nd person pl informal	3rd person pl, 2nd p. pl formal
Indica­tive mood	Pre­sent	Indef.	hörgök	hörögsz	hörög	hörgünk	hörögtök	hörögnek
		Def.	hörgöm	hörgöd	hörgi	hörögjük	hörgitek	hörgik
		2nd-p. o.	höröglek	―
	Past	Indef.	hörögtem	hörögtél	hörgött	hörögtünk	hörögtetek	hörögtek
		Def.	hörögtem	hörögted	hörögte	hörögtük	hörögtétek	hörögték
		2nd-p. o.	hörögtelek	―
Condi­tional mood	Pre­sent	Indef.	hörögnék	hörögnél	hörögne	hörögnénk	hörögnétek	hörögnének
		Def.	hörögném	hörögnéd	hörögné	hörögnénk	hörögnétek	hörögnék
		2nd-p. o.	hörögnélek	―
Sub­junc­tive mood	Pre­sent	Indef.	hörögjek	hörögj or hörögjél	hörögjön	hörögjünk	hörögjetek	hörögjenek
		Def.	hörögjem	hörögd or hörögjed	hörögje	hörögjük	hörögjétek	hörögjék
		2nd-p. o.	hörögjelek	―
Infinitive	hörögni		hörögnöm	hörögnöd	hörögnie	hörögnünk	hörögnötök	hörögniük
Other nonfinite verb forms			Verbal noun	Present participle	Past participle	Future part.	Adverbial part.	Potential
			hörgés	hörgő	hörgött	hörgendő	hörögve	höröghet

Derived terms

• hörgés
• hörgő

(With verbal prefixes):

• elhörög
• felhörög

Further reading

• hörög in Bárczi, Géza and László Országh: A magyar nyelv értelmező szótára (’An Explanatory Dictionary of the Hungarian Language’). Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962.