Open main menu

Contents

HungarianEdit

EtymologyEdit

From Proto-Uralic *kuńśe.[1]

PronunciationEdit

  • IPA(key): [ˈhɒɲɟɒ]
  • Hyphenation: han‧gya

NounEdit

hangya (plural hangyák)

  1. ant

DeclensionEdit

Inflection (stem in long/high vowel, back harmony)
singular plural
nominative hangya hangyák
accusative hangyát hangyákat
dative hangyának hangyáknak
instrumental hangyával hangyákkal
causal-final hangyáért hangyákért
translative hangyává hangyákká
terminative hangyáig hangyákig
essive-formal hangyaként hangyákként
essive-modal
inessive hangyában hangyákban
superessive hangyán hangyákon
adessive hangyánál hangyáknál
illative hangyába hangyákba
sublative hangyára hangyákra
allative hangyához hangyákhoz
elative hangyából hangyákból
delative hangyáról hangyákról
ablative hangyától hangyáktól
Possessive forms of hangya
possessor single possession multiple possessions
1st person sing. hangyám hangyáim
2nd person sing. hangyád hangyáid
3rd person sing. hangyája hangyái
1st person plural hangyánk hangyáink
2nd person plural hangyátok hangyáitok
3rd person plural hangyájuk hangyáik

Derived termsEdit

(Compound words):

ReferencesEdit

  1. ^ Zaicz, Gábor. Etimológiai szótár: Magyar szavak és toldalékok eredete (’Dictionary of Etymology: The origin of Hungarian words and affixes’). Budapest: Tinta Könyvkiadó, 2006, →ISBN