hasonlat

Hungarian

From the obsolete hasonol (“to make similar”) +‎ -at.^[1]

hasonlat (plural hasonlatok)

Inflection (stem in -o-, back harmony)
	singular	plural
nominative	hasonlat	hasonlatok
accusative	hasonlatot	hasonlatokat
dative	hasonlatnak	hasonlatoknak
instrumental	hasonlattal	hasonlatokkal
causal-final	hasonlatért	hasonlatokért
translative	hasonlattá	hasonlatokká
terminative	hasonlatig	hasonlatokig
essive-formal	hasonlatként	hasonlatokként
essive-modal	—	—
inessive	hasonlatban	hasonlatokban
superessive	hasonlaton	hasonlatokon
adessive	hasonlatnál	hasonlatoknál
illative	hasonlatba	hasonlatokba
sublative	hasonlatra	hasonlatokra
allative	hasonlathoz	hasonlatokhoz
elative	hasonlatból	hasonlatokból
delative	hasonlatról	hasonlatokról
ablative	hasonlattól	hasonlatoktól
non-attributive possessive - singular	hasonlaté	hasonlatoké
non-attributive possessive - plural	hasonlatéi	hasonlatokéi

Possessive forms of hasonlat
possessor	single possession	multiple possessions
1st person sing.	hasonlatom	hasonlataim
2nd person sing.	hasonlatod	hasonlataid
3rd person sing.	hasonlata	hasonlatai
1st person plural	hasonlatunk	hasonlataink
2nd person plural	hasonlatotok	hasonlataitok
3rd person plural	hasonlatuk	hasonlataik

^ hasonlat in Zaicz, Gábor (ed.). Etimológiai szótár: Magyar szavak és toldalékok eredete (‘Dictionary of Etymology: The origin of Hungarian words and affixes’). Budapest: Tinta Könyvkiadó, 2006, →ISBN. (See also its 2nd edition.)