hegygerinc

Hungarian

From hegy (“mountain”) +‎ gerinc (“spine; ridge”).

hegygerinc (plural hegygerincek)

Inflection (stem in -e-, front unrounded harmony)
	singular	plural
nominative	hegygerinc	hegygerincek
accusative	hegygerincet	hegygerinceket
dative	hegygerincnek	hegygerinceknek
instrumental	hegygerinccel	hegygerincekkel
causal-final	hegygerincért	hegygerincekért
translative	hegygerinccé	hegygerincekké
terminative	hegygerincig	hegygerincekig
essive-formal	hegygerincként	hegygerincekként
essive-modal	—	—
inessive	hegygerincben	hegygerincekben
superessive	hegygerincen	hegygerinceken
adessive	hegygerincnél	hegygerinceknél
illative	hegygerincbe	hegygerincekbe
sublative	hegygerincre	hegygerincekre
allative	hegygerinchez	hegygerincekhez
elative	hegygerincből	hegygerincekből
delative	hegygerincről	hegygerincekről
ablative	hegygerinctől	hegygerincektől
non-attributive possessive - singular	hegygerincé	hegygerinceké
non-attributive possessive - plural	hegygerincéi	hegygerincekéi

Possessive forms of hegygerinc
possessor	single possession	multiple possessions
1st person sing.	hegygerincem	hegygerinceim
2nd person sing.	hegygerinced	hegygerinceid
3rd person sing.	hegygerince	hegygerincei
1st person plural	hegygerincünk	hegygerinceink
2nd person plural	hegygerincetek	hegygerinceitek
3rd person plural	hegygerincük	hegygerinceik