hentes

Hungarian

Pronunciation

• IPA^(key): [ˈhɛntɛʃ]
• Hyphenation: hen‧tes
• Rhymes: -ɛʃ

Noun

hentes (plural hentesek)

1. butcher

   Synonym: mészáros

Declension

Inflection (stem in -e-, front unrounded harmony)
	singular	plural
nominative	hentes	hentesek
accusative	hentest	henteseket
dative	hentesnek	henteseknek
instrumental	hentessel	hentesekkel
causal-final	hentesért	hentesekért
translative	hentessé	hentesekké
terminative	hentesig	hentesekig
essive-formal	hentesként	hentesekként
essive-modal	—	—
inessive	hentesben	hentesekben
superessive	hentesen	henteseken
adessive	hentesnél	henteseknél
illative	hentesbe	hentesekbe
sublative	hentesre	hentesekre
allative	henteshez	hentesekhez
elative	hentesből	hentesekből
delative	hentesről	hentesekről
ablative	hentestől	hentesektől
non-attributive possessive - singular	hentesé	henteseké
non-attributive possessive - plural	henteséi	hentesekéi

Possessive forms of hentes
possessor	single possession	multiple possessions
1st person sing.	hentesem	henteseim
2nd person sing.	hentesed	henteseid
3rd person sing.	hentese	hentesei
1st person plural	hentesünk	henteseink
2nd person plural	hentesetek	henteseitek
3rd person plural	hentesük	henteseik

Further reading

• hentes in Bárczi, Géza and László Országh. A magyar nyelv értelmező szótára (“The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language”, abbr.: ÉrtSz.). Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN

Norwegian Bokmål

Verb

hentes

1. passive form of hente