hollét

Hungarian

Etymology

hol (“where”) +‎ lét (“being, existence”)

Pronunciation

• IPA^(key): [ˈholːeːt]
• Hyphenation: hol‧lét
• Rhymes: -eːt

Noun

hollét (usually uncountable, plural hollétek)

1. whereabouts, location (where something is situated)

Declension

Inflection (stem in -e-, front unrounded harmony)
	singular	plural
nominative	hollét	hollétek
accusative	hollétet	holléteket
dative	hollétnek	holléteknek
instrumental	holléttel	hollétekkel
causal-final	hollétért	hollétekért
translative	hollétté	hollétekké
terminative	hollétig	hollétekig
essive-formal	hollétként	hollétekként
essive-modal	—	—
inessive	hollétben	hollétekben
superessive	holléten	holléteken
adessive	hollétnél	holléteknél
illative	hollétbe	hollétekbe
sublative	hollétre	hollétekre
allative	holléthez	hollétekhez
elative	hollétből	hollétekből
delative	hollétről	hollétekről
ablative	holléttől	hollétektől
non-attributive possessive - singular	hollété	holléteké
non-attributive possessive - plural	hollétéi	hollétekéi

Possessive forms of hollét
possessor	single possession	multiple possessions
1st person sing.	hollétem	holléteim
2nd person sing.	holléted	holléteid
3rd person sing.	holléte	hollétei
1st person plural	hollétünk	holléteink
2nd person plural	hollétetek	holléteitek
3rd person plural	hollétük	holléteik

Further reading

• hollét in Bárczi, Géza and László Országh. A magyar nyelv értelmező szótára (‘The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language’, abbr.: ÉrtSz.). Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN