hollét

HungarianEdit

EtymologyEdit

hol (where) +‎ lét (being, existence)

PronunciationEdit

  • IPA(key): [ˈholːeːt]
  • Hyphenation: hol‧lét
  • Rhymes: -eːt

NounEdit

hollét (usually uncountable, plural hollétek)

  1. whereabouts, location (where something is situated)

DeclensionEdit

Inflection (stem in -e-, front unrounded harmony)
singular plural
nominative hollét hollétek
accusative hollétet holléteket
dative hollétnek holléteknek
instrumental holléttel hollétekkel
causal-final hollétért hollétekért
translative hollétté hollétekké
terminative hollétig hollétekig
essive-formal hollétként hollétekként
essive-modal
inessive hollétben hollétekben
superessive holléten holléteken
adessive hollétnél holléteknél
illative hollétbe hollétekbe
sublative hollétre hollétekre
allative holléthez hollétekhez
elative hollétből hollétekből
delative hollétről hollétekről
ablative holléttől hollétektől
non-attributive
possessive - singular
hollété holléteké
non-attributive
possessive - plural
hollétéi hollétekéi
Possessive forms of hollét
possessor single possession multiple possessions
1st person sing. hollétem holléteim
2nd person sing. holléted holléteid
3rd person sing. holléte hollétei
1st person plural hollétünk holléteink
2nd person plural hollétetek holléteitek
3rd person plural hollétük holléteik

Further readingEdit