See also: let, Let, -let, lèt, and lêt

Contents

HungarianEdit

EtymologyEdit

From the lë- stem of the verb lesz +‎ -t ‎(noun suffix).[1]

PronunciationEdit

  • IPA(key): [ˈleːt]
  • Hyphenation: lét

NounEdit

lét ‎(plural létek)

  1. existence (the state of being, existing, or occurring)

DeclensionEdit

Inflection (stem in -e-, front unrounded harmony)
singular plural
nominative lét létek
accusative létet léteket
dative létnek léteknek
instrumental léttel létekkel
causal-final létért létekért
translative létté létekké
terminative létig létekig
essive-formal létként létekként
essive-modal
inessive létben létekben
superessive léten léteken
adessive létnél léteknél
illative létbe létekbe
sublative létre létekre
allative léthez létekhez
elative létből létekből
delative létről létekről
ablative léttől létektől
Possessive forms of lét
possessor single possession multiple possessions
1st person sing. létem léteim
2nd person sing. léted léteid
3rd person sing. léte létei
1st person plural létünk léteink
2nd person plural létetek léteitek
3rd person plural létük léteik

Derived termsEdit

(Compound words):

ReferencesEdit

  1. ^ Gábor Zaicz, Etimológiai szótár: Magyar szavak és toldalékok eredete, Tinta Könyvkiadó, 2006, ISBN 963 7094 01 6
Read in another language