Open main menu
See also: let, Let, -let, lèt, lêt, and łęt

Contents

HungarianEdit

PronunciationEdit

  • IPA(key): [ˈleːt]
  • Hyphenation: lét

Etymology 1Edit

From the lë- stem of the verb van/lesz +‎ -t (noun-forming suffix).[1]

NounEdit

lét (plural létek)

  1. existence (the state of being, existing, or occurring)
DeclensionEdit
Inflection (stem in -e-, front unrounded harmony)
singular plural
nominative lét létek
accusative létet léteket
dative létnek léteknek
instrumental léttel létekkel
causal-final létért létekért
translative létté létekké
terminative létig létekig
essive-formal létként létekként
essive-modal
inessive létben létekben
superessive léten léteken
adessive létnél léteknél
illative létbe létekbe
sublative létre létekre
allative léthez létekhez
elative létből létekből
delative létről létekről
ablative léttől létektől
Possessive forms of lét
possessor single possession multiple possessions
1st person sing. létem léteim
2nd person sing. léted léteid
3rd person sing. léte létei
1st person plural létünk léteink
2nd person plural létetek léteitek
3rd person plural létük léteik
Derived termsEdit

(Compound words):

Etymology 2Edit

From +‎ -t (accusative suffix).

Alternative formsEdit

NounEdit

lét

  1. accusative singular of

ReferencesEdit

  1. ^ Zaicz, Gábor. Etimológiai szótár: Magyar szavak és toldalékok eredete (’Dictionary of Etymology: The origin of Hungarian words and affixes’). Budapest: Tinta Könyvkiadó, 2006, →ISBN

Norwegian NynorskEdit

PronunciationEdit

Etymology 1Edit

VerbEdit

lét

  1. past of late

Etymology 2Edit

VerbEdit

lét

  1. past of låta