jövevény

Hungarian

From the jöv- stem of jön (“to come”) +‎ -evény (noun-forming suffix, indicating the result or object of the action).

jövevény (plural jövevények)

Inflection (stem in -e-, front unrounded harmony)
	singular	plural
nominative	jövevény	jövevények
accusative	jövevényt	jövevényeket
dative	jövevénynek	jövevényeknek
instrumental	jövevénnyel	jövevényekkel
causal-final	jövevényért	jövevényekért
translative	jövevénnyé	jövevényekké
terminative	jövevényig	jövevényekig
essive-formal	jövevényként	jövevényekként
essive-modal	—	—
inessive	jövevényben	jövevényekben
superessive	jövevényen	jövevényeken
adessive	jövevénynél	jövevényeknél
illative	jövevénybe	jövevényekbe
sublative	jövevényre	jövevényekre
allative	jövevényhez	jövevényekhez
elative	jövevényből	jövevényekből
delative	jövevényről	jövevényekről
ablative	jövevénytől	jövevényektől
non-attributive possessive - singular	jövevényé	jövevényeké
non-attributive possessive - plural	jövevényéi	jövevényekéi

Possessive forms of jövevény
possessor	single possession	multiple possessions
1st person sing.	jövevényem	jövevényeim
2nd person sing.	jövevényed	jövevényeid
3rd person sing.	jövevénye	jövevényei
1st person plural	jövevényünk	jövevényeink
2nd person plural	jövevényetek	jövevényeitek
3rd person plural	jövevényük	jövevényeik

Compound words