See also: karo, karó, and Karo

Hungarian edit

Etymology edit

From German Karo, from French carreau.[1]

Pronunciation edit

  • IPA(key): [ˈkaːroː]
  • Hyphenation: ká‧ró
  • Rhymes: -roː

Noun edit

káró (plural kárók)

  1. (card games) diamonds (one of the four suits of playing cards, marked with the symbol )

Declension edit

Inflection (stem in long/high vowel, back harmony)
singular plural
nominative káró kárók
accusative kárót kárókat
dative kárónak káróknak
instrumental káróval kárókkal
causal-final káróért kárókért
translative káróvá kárókká
terminative káróig kárókig
essive-formal káróként kárókként
essive-modal
inessive káróban kárókban
superessive kárón kárókon
adessive kárónál káróknál
illative káróba kárókba
sublative káróra kárókra
allative káróhoz kárókhoz
elative káróból kárókból
delative káróról kárókról
ablative kárótól káróktól
non-attributive
possessive - singular
káróé káróké
non-attributive
possessive - plural
káróéi kárókéi
Possessive forms of káró
possessor single possession multiple possessions
1st person sing. káróm káróim
2nd person sing. káród káróid
3rd person sing. kárója kárói
1st person plural kárónk káróink
2nd person plural kárótok káróitok
3rd person plural kárójuk káróik

Coordinate terms edit

Suits in Hungarian · színek (see also: játékkártyák) (layout · text)
       
kőr káró pikk treff

References edit

  1. ^ Tótfalusi, István. Idegenszó-tár: Idegen szavak értelmező és etimológiai szótára (’A Storehouse of Foreign Words: an explanatory and etymological dictionary of foreign words’). Budapest: Tinta Könyvkiadó, 2005. →ISBN

Further reading edit

  • káró in Bárczi, Géza and László Országh. A magyar nyelv értelmező szótára (‘The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language’, abbr.: ÉrtSz.). Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN