See also: kör, kor, kór, kør, Kor, and KOR

HungarianEdit

EtymologyEdit

Borrowed from French cœur, from Latin cor.[1] With -őr ending.

PronunciationEdit

NounEdit

kőr (plural kőrök)

  1. heart (only as a symbol on playing-cards)

DeclensionEdit

Inflection (stem in -ö-, front rounded harmony)
singular plural
nominative kőr kőrök
accusative kőrt kőröket
dative kőrnek kőröknek
instrumental kőrrel kőrökkel
causal-final kőrért kőrökért
translative kőrré kőrökké
terminative kőrig kőrökig
essive-formal kőrként kőrökként
essive-modal
inessive kőrben kőrökben
superessive kőrön kőrökön
adessive kőrnél kőröknél
illative kőrbe kőrökbe
sublative kőrre kőrökre
allative kőrhöz kőrökhöz
elative kőrből kőrökből
delative kőrről kőrökről
ablative kőrtől kőröktől
non-attributive
possessive - singular
kőré kőröké
non-attributive
possessive - plural
kőréi kőrökéi
Possessive forms of kőr
possessor single possession multiple possessions
1st person sing. kőröm kőrjeim
2nd person sing. kőröd kőrjeid
3rd person sing. kőrje kőrjei
1st person plural kőrünk kőrjeink
2nd person plural kőrötök kőrjeitek
3rd person plural kőrjük kőrjeik

Coordinate termsEdit

Suits in Hungarian · színek (see also: játékkártyák) (layout · text)
       
kőr káró pikk treff

ReferencesEdit

  1. ^ Tótfalusi, István. Idegenszó-tár: Idegen szavak értelmező és etimológiai szótára (’A Storehouse of Foreign Words: an explanatory and etymological dictionary of foreign words’). Budapest: Tinta Könyvkiadó, 2005. →ISBN

Further readingEdit

  • kőr in Bárczi, Géza and László Országh. A magyar nyelv értelmező szótára (’The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language’). Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN