kényelem

Hungarian

Etymology

Created during the Hungarian language reform, which took place in the 18th–19th centuries. From kény (“one’s heart’s content”, archaic) +‎ -elem, from the early 19th century when the stem word was used synonymously with kéj (“joy, pleasure”).^[1]

Pronunciation

IPA^(key): [ˈkeːɲɛlɛm]
Hyphenation: ké‧nye‧lem

Noun

kényelem (usually uncountable, plural kényelmek)

comfort

Declension

Inflection (stem in -e-, front unrounded harmony)
	singular	plural
nominative	kényelem	kényelmek
accusative	kényelmet	kényelmeket
dative	kényelemnek	kényelmeknek
instrumental	kényelemmel	kényelmekkel
causal-final	kényelemért	kényelmekért
translative	kényelemmé	kényelmekké
terminative	kényelemig	kényelmekig
essive-formal	kényelemként	kényelmekként
essive-modal	—	—
inessive	kényelemben	kényelmekben
superessive	kényelmen	kényelmeken
adessive	kényelemnél	kényelmeknél
illative	kényelembe	kényelmekbe
sublative	kényelemre	kényelmekre
allative	kényelemhez	kényelmekhez
elative	kényelemből	kényelmekből
delative	kényelemről	kényelmekről
ablative	kényelemtől	kényelmektől
non-attributive possessive - singular	kényelemé	kényelmeké
non-attributive possessive - plural	kényeleméi	kényelmekéi

Possessive forms of kényelem
possessor	single possession	multiple possessions
1st person sing.	kényelmem	kényelmeim
2nd person sing.	kényelmed	kényelmeid
3rd person sing.	kényelme	kényelmei
1st person plural	kényelmünk	kényelmeink
2nd person plural	kényelmetek	kényelmeitek
3rd person plural	kényelmük	kényelmeik

Derived terms

References

^ kényelem in Károly Gerstner, editor, Új magyar etimológiai szótár [New Etymological Dictionary of Hungarian] (ÚESz.), Online edition (beta version), Budapest: MTA Research Institute for Linguistics / Hungarian Research Centre for Linguistics, 2011–2024.