kénytelen

Hungarian

From the noun kény +‎ -telen.^[1]

kénytelen (comparative kénytelenebb, superlative legkénytelenebb)

(predicatively) forced, compelled, obliged (to do something)
Kénytelen leszek elmenni oda. ― I will have to go there.
(used as an adverb) against one’s will, reluctantly (no choice but to do)

Inflection (stem in -e-, front unrounded harmony)
	singular	plural
nominative	kénytelen	kénytelenek
accusative	kénytelent	kényteleneket
dative	kénytelennek	kényteleneknek
instrumental	kénytelennel	kénytelenekkel
causal-final	kénytelenért	kénytelenekért
translative	kénytelenné	kénytelenekké
terminative	kénytelenig	kénytelenekig
essive-formal	kénytelenként	kénytelenekként
essive-modal	kénytelenül	—
inessive	kénytelenben	kénytelenekben
superessive	kénytelenen	kényteleneken
adessive	kénytelennél	kényteleneknél
illative	kénytelenbe	kénytelenekbe
sublative	kénytelenre	kénytelenekre
allative	kénytelenhez	kénytelenekhez
elative	kénytelenből	kénytelenekből
delative	kénytelenről	kénytelenekről
ablative	kénytelentől	kénytelenektől
non-attributive possessive - singular	kénytelené	kényteleneké
non-attributive possessive - plural	kénytelenéi	kénytelenekéi

Compound words

^ Eőry, Vilma. Értelmező szótár+ (“Explanatory Dictionary Plus”). Budapest: Tinta Könyvkiadó, 2007. →ISBN