kísérlet

HungarianEdit

EtymologyEdit

kísérel (to try, attempt) +‎ -et (noun-forming suffix)[1]

PronunciationEdit

  • IPA(key): [ ˈkiːʃeːrlɛt]
  • Hyphenation: kí‧sér‧let
  • Rhymes: -ɛt

NounEdit

kísérlet (plural kísérletek)

  1. experiment

DeclensionEdit

Inflection (stem in -e-, front unrounded harmony)
singular plural
nominative kísérlet kísérletek
accusative kísérletet kísérleteket
dative kísérletnek kísérleteknek
instrumental kísérlettel kísérletekkel
causal-final kísérletért kísérletekért
translative kísérletté kísérletekké
terminative kísérletig kísérletekig
essive-formal kísérletként kísérletekként
essive-modal kísérletül
inessive kísérletben kísérletekben
superessive kísérleten kísérleteken
adessive kísérletnél kísérleteknél
illative kísérletbe kísérletekbe
sublative kísérletre kísérletekre
allative kísérlethez kísérletekhez
elative kísérletből kísérletekből
delative kísérletről kísérletekről
ablative kísérlettől kísérletektől
non-attributive
possessive - singular
kísérleté kísérleteké
non-attributive
possessive - plural
kísérletéi kísérletekéi
Possessive forms of kísérlet
possessor single possession multiple possessions
1st person sing. kísérletem kísérleteim
2nd person sing. kísérleted kísérleteid
3rd person sing. kísérlete kísérletei
1st person plural kísérletünk kísérleteink
2nd person plural kísérletetek kísérleteitek
3rd person plural kísérletük kísérleteik

Derived termsEdit

(Compound words):

ReferencesEdit

  1. ^ Zaicz, Gábor. Etimológiai szótár: Magyar szavak és toldalékok eredete (’Dictionary of Etymology: The origin of Hungarian words and affixes’). Budapest: Tinta Könyvkiadó, 2006, →ISBN