Hungarian

edit

Etymology

edit

Back-formation from kóborol.[1]

Pronunciation

edit
  • IPA(key): [ˈkoːbor]
  • Hyphenation: kó‧bor
  • Rhymes: -or

Adjective

edit

kóbor (comparative kóborabb, superlative legkóborabb)

  1. stray
    kóbor kutyastray dog
  2. errant
    kóbor lovagknight-errant

Declension

edit
Inflection (stem in -a-, back harmony)
singular plural
nominative kóbor kóborak
accusative kóbort kóborakat
dative kóbornak kóboraknak
instrumental kóborral kóborakkal
causal-final kóborért kóborakért
translative kóborrá kóborakká
terminative kóborig kóborakig
essive-formal kóborként kóborakként
essive-modal
inessive kóborban kóborakban
superessive kóboron kóborakon
adessive kóbornál kóboraknál
illative kóborba kóborakba
sublative kóborra kóborakra
allative kóborhoz kóborakhoz
elative kóborból kóborakból
delative kóborról kóborakról
ablative kóbortól kóboraktól
non-attributive
possessive - singular
kóboré kóboraké
non-attributive
possessive - plural
kóboréi kóborakéi

Derived terms

edit

(Compound words):

Compound words
edit

References

edit
  1. ^ kóbor in Zaicz, Gábor (ed.). Etimológiai szótár: Magyar szavak és toldalékok eredete (‘Dictionary of Etymology: The origin of Hungarian words and affixes’). Budapest: Tinta Könyvkiadó, 2006, →ISBN.  (See also its 2nd edition.)

Further reading

edit
  • (stray, errant): kóbor in Bárczi, Géza and László Országh. A magyar nyelv értelmező szótára (“The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language”, abbr.: ÉrtSz.). Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN
  • ([regional] top, shade, or cover of a cart): kóbor in Bárczi, Géza and László Országh. A magyar nyelv értelmező szótára (“The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language”, abbr.: ÉrtSz.). Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN